A történet – mint sok szerelmes love-story – itt is háromszereplős. Pár évvel ezelőtt Angelika a nőstény pelikán párja még Teodor volt, aki szintén a veszprémi pelikán-család hím tagja. Nem is lett volna probléma kapcsolatukkal, ha nem jelenik meg a közös életterükben egy fekete gólya, akibe „szerelmes lett” Angelika és fajtársát, Teodort hátrahagyva elkezdett ragaszkodni hozzá.
A ragaszkodás valamiért kölcsönös lett és a pelikán, valamint a fekete gólya elkezdtek úgy viselkedni, mintha fajtársakként egy párt alkotnának. Együtt építettek fészket, a gólya fiú pedig féltékenyen védte párját minden más madártól, akikkel egy kifutón éltek.
Akkoriban az állatkert gondozói megpróbálták a természet törvényei szerint visszaterelni a madarakat saját fajtársaikhoz, így rövid időre elválasztották Angelikát fekete gólya szerelmétől, hátha ismét felfedezi Teodorban a valódi párját.
A nőstény pelikán viszont ezek után magába fordult, szomorú lett.
Végül az állatkert gondozói úgy döntöttek, nem hagyják búslakodni a madarakat és engedik, hogy a közös szerelem beteljesüljön.
Angelika és a fekete gólya azóta is egy párként élnek együtt, Teodor pedig másik nőstény pelikánban azóta megtalálta valódi párját.
