Mivel a járványveszély mértéke a közelmúltban érdemben csökkent, május 25-től vidéken, június 2-tól pedig a fővárosban is visszaállhattak a bölcsődék mellett az óvodák is normális működési rendjükhöz. Így a babáktól egészen a nagyfiúkig mindenki visszatérhetett a barátai közé.
Igen ám, de mi van akkor, ha a kisgyermek annyira élvezte a kijárási korlátozás alatt a nagyszülőknél eltöltött időszakot, hogy esze ágában sincs ismét az oviban napközizni? Portálunk meghívást kapott egy hasonló helyzetben lévő családhoz: ismerjék hát meg a hároméves Szofi, és nagypapája, a hetvennyolc esztendős Ottó bácsi kalandját.
Sok-sok huncutság egy csöppnyi testben
De meg is tudná védeni magát, ha kellene
A ház udvarára megérkezve azt gondolhattuk volna, hogy egy nagyvárosi játszótérre csöppentünk. Szofi aranyosan megsúgta, papája neki és testvéreinek varázsolta ilyen mesebelivé a területet, mert mostanában sok időt töltöttek nála. Ha már időtöltés, meg kell, hogy jegyezzük: egy ilyen környezetben felnőttként is nehezünkre esett volna unatkozni.
A Jeruzsálemhegyi Baráti Kör páratlanul segítőkész, önzetlen tagjának szám szerint nyolc unokája van.
Hitvallása, hogy a gyermeki szeretet gyógyít, fiatalon tart.
Éppen ezért amennyi időt csak tud, annyit tölt unokái társaságában.
Irány a Százholdas Pagony!
"Jössz ugrálni, Tigris?"
Ottó bácsi szerint minden gyerekhez külön út vezet, azaz rá kell érezni, hogy mi az, ami igazán leköti. A kislánnyal ezért a kijárási korlátozást is megszegve sűrűn átszöktek Micimackó világába, ahol igaz, néha Peppa Malaccal és a Mancsőrjárattal is összefutottak.
A nyugdíjas nagypapa egyébként fiatalokat megszégyenítő energiamennyiséggel rendelkezik. De vajon akad valami titkos fegyver az unokák mellett is?
Szerinte a kertjükben termett zöldségek, amelyekből kedves felesége ugyanolyan finom ételeket készít, mint ötven (!) évvel ezelőtt.
Szofi testvérei, Leila és Dominik is csatlakozott
A veszprémi családnál még banánfák is akadtak a kertben
Szofinak ez a csonka esztendő volt az első életszakasza, amelyet óvodában töltött. Bátorkodtunk tőle megkérdezni, hogy hiányzik-e neki a legjobb barátja, nincs-e kedve visszatérni a kiscsoportba?
"Nincs kedvem, nekem papa a legjobb barátom, neki pedig én!"
– felelte cserfesen, amikor végül mamája is megérkezett az udvarra, egy tepsi gőzölgő pogácsa társaságában.
A szeretet összeköt
fiatalokat és időseket egyaránt!
Miután az ebéd is lecsúszott, természetesen a délutáni csendes pihenő sem maradhatott el: Szofi és Ottó bácsi elbúcsúzott tőlünk, mi pedig távoztunk, ha egyébként legszívesebben még maradtunk is volna.
Gazdagodtunk egy szívet melengető emlékkel, amely bizonyítja, hogy a családi összetartásnál nem létezik nagyobb erő a világon.
