Bár az Alföldön, kisebb kelet-magyarországi falvakban, elvétve akár a nyugaton a mai napig találunk tanyákat, és az elmúlt években ismét egyre többen helyezkedtek el az agrárium területén, arra valószínűleg csak a nagyszüleink emlékeznek már, milyen is volt a klasszikus paraszti életmód: hajnalban kelni és kihajtani az állatokat a legelőre, kiszedni a tojást a tyúkok alól, rendbe tenni az ólakat, művelni a földet, betakarítani a terményt. A saját kezünkkel megjavítani az ekét, nem ódzkodni, ha le kell vágni egy csirkét vagy kitokozni a kacsa bőrét és önszántukból vállalni az elzártságot, amit például a tanyasi élet jelent.
Manapság persze már a leghagyományosabb tanyákon sem teljesen úgy zajlik az élet, mint a nagyszüleink idejében, és nyilván a karanténban kovászt nevelgető, vagy városról átmenetileg az erdő szélére költözők sem a 70-80 évvel ezelőtti viszonyokhoz terveztek visszatérni, amikor arra gondoltak, nem lenne-e jobb saját magunknak termelni, nagyobb szimbiózisban élni a természettel. Az azonban igaz, ha valaki tényleg komolyan gondolja előbbit, ahhoz a teljes kényelemről le kell mondania: az önfenntartó élet a sok pozitív hozadéka mellett kemény munkát is jelent.
Fotó: Unsplash
A Tekeresvölgyi Családi Birtok tulajdonosai, a Kovács család tagjai pontosan tisztában vannak ezzel. Bár birtokuk címében hivatalosan a tanya szó szerepel, inkább egy komplett kis gazdaságként működnek ma már, szálláshellyel, sajtműhellyel, vendéglátóhellyel, de a fejlesztéseik mozgatórugója ettől függetlenül mindig is az önfenntartás volt. „Kezdetben csak a lovak voltak és egy főépületünk, ami ma is a hat hektáros birtok középpontja, aztán jöttek a tehenek, majd ahogy elkezdtünk vendéglátással is foglalkozni, e mellé húztuk fel a többi épületet. Ma már van egy 40 fő fogadására alkalmas rendezvénytermünk, szobákkal bővítettük a szálláshelyet, létrejött a sajtműhely, emellett az idén fognak átköltözni a tehenek egy 440 m²-es marhaistállóba, ami teljes mértékben egy állatjóléti fejlesztés. Illetve, bár már most is lehet nálunk helyben vásárolni, szeretnénk egy kis boltot is, hogy teljes legyen a kép. A fejlesztésekkel azonban soha nem az volt a célunk, hogy minél nagyobbak legyünk, hanem hogy önfenntartóak tudjunk lenni” – meséli Kovács Zsófi.
Jelenleg 50 szarvasmarhájuk van, noha folyamatosan csak 20-25 tehenet fejnek, tejtermék mindenesetre így is bőven jut saját fogyasztásra és eladásra is. Zsófi elmondása szerint ugyanakkor nagyon sok olyan alapanyag, illetve étel van ezen kívül is, amelyet nem visznek ki piacra – például szörpöket és lekvárokat. De a tejtermékek mellett foglalkoznak hússal is: vágnak disznót, nyulat, alkalmanként marhát is. A cél itt is az volt, hogy saját maguknak megfelelő minőségű húst tudjanak biztosítani, igaz, azóta egy kicsit kinőtte magát már a dolog, és ezt is adnak el a vásárlóknak is. Emellett, mint mondja, rengeteg ételt raknak el, dunsztolva vagy fagyasztva: „nagyon sok ételt szezonálisan vagy nagyobb adagban érdemes elkészíteni, így ha főzünk, akkor ott általában a 100 literes fazék kerül elő.”
Mivel gyakran járnak termelői piacokra, szombatonként Tihanyba, vasárnaponként pedig Káptalantótiba, amit saját maguknak nem tudnak megtermelni vagy elkészíteni, azt ott barterolva be tudják szerezni, így biztosított a jó minőségű áru. Ez főleg zöldséget és gyümölcsöt jelent, illetve ha boltba kell menniük élelmiszerért, akkor főleg kenyérért mennek, noha adott esetben azt is meg szokták sütni maguknak saját kemencéjükben, de ez már ritkábban fér bele a mindennapjaikba.
Ami az állatok ellátását illeti, számukra egy két hektáros legelő áll rendelkezésre a birtokon, önmagában ez viszont nem elegendő ekkora állománynak. „Ott gyakorlatilag csak nassolni tudnak, illetve van bekészítve nekik szárított szálas takarmány is, hogy minden egyednek megfelelő legyen a tápanyagellátása. A takarmányt tehát vásároljuk egy előre leszerződött partnertől: most épp a Biokontrollnál vagyunk ökogazdálkodási minősítési folyamatban, így itt is biztosított, hogy ellenőrzött forrásból származik a takarmány” – mondja Zsófi.
Fotó: Tekeresvölgyi Családi Birtok Facebook
Unatkozni biztosan nem lehet a birtokon, pedig a családdal és a kollégákkal együtt ma már összesen 13-an dolgoznak. Szokták mondani, aki állatokkal foglalkozik, annak hozzájuk kell idomulnia – és ez pontosan így van. „Akik az állatokkal foglalkoznak, nálunk is hajnalban kelnek, hiszen reggel hatkor már be kell terelni a teheneket, mert többek között megkezdődik az első fejés. A műhelyben dolgozók egy része szintén hatkor kezd, és délután háromig dolgozik, amikor érkezik a váltás. Tehát ott csúsztatott munkarend van, de még így is azt szoktuk mondani, egy ilyen birtokon valójában sosem lehet befejezni a munkát, csak abbahagyni. Az egyik nap követi a másikat, és folyton van mit csinálni.”
Ilyen szempontból ők maguk a járványt sem érezték meg munka szempontjából. „ A férjeméknek borászata van, ahogy náluk, nálunk sem állt meg az élet. A tehenek nem tudták, hogy karantén van, őket ugyanúgy fejni kellett, és szerencsére a vásárlók is ugyanúgy keresték a termékeinket” – magyarázza Zsófi. Hozzáteszi, bár a gazdálkodó életmód bizonyos részei ma is ugyanolyan kemény munkát igényelnek, mint a déd- és nagyszüleink idejében, a klasszikus paraszti életmód talán egy kicsit lassabb volt. „Persze nekik is nagyon sok dolguk volt a maguk idejében, de talán kevésbé voltak pörgősek a mindennapok, ráérősebben tudtak dolgozni, nem voltak annyira kitéve a vásárlóknak, a viszonteladóknak. Ma ilyen szempontból mi egy kicsit teljesítési kényszerben is vagyunk.”
Fotó: Unsplash
Ő maga ugyanakkor úgy látja, jó dolog, hogy egyre többen érdeklődnek az önfenntartás iránt, és saját magának sem választana más hivatást, hiszen végső soron minden munkakörnek megvannak az előnyei és hátrányai. Ennek is, de aki komolyan gondolkodik rajta, az mégis csak vágjon bele.
„Lehet kicsiben is kezdeni, nem muszáj azonnal a legmagasabb szintre lépni. Már az nagyon jó rávezetés, ha nem ész nélkül vásároljuk tele a hűtőt, hanem átgondoljuk, kitől vásárolunk és mit, és megtanuljuk, hogy lehet kreatívabban főzni, úgy felhasználni a hozzávalókat, hogy ne kelljen semmit kidobni. Ehhez nagyon jó termelői piacok vannak a környéken is. Aztán, ha valakinek van egy pici terasza vagy erkélye, az már alkalmas arra, hogy ott palántázzon, fűszernövényeket, paradicsomot termeljen, hiszen ezek nem igényelnek nagy helyet, csak egy kis odafigyelést. Akinek kertje van, tarthat állatokat is: alapállatokkal, tyúkkal, nyúllal nagyon könnyű boldogulni, és tapasztalatom szerint utóbbiakat például a férfiak szívesen fel is dolgozzák. Persze azt azért tudni kell, hogy ez a fajta önfenntartás felelősségteljesebb életmódot jelent és némi áldozatot is megkíván, vagy legalábbis azt, hogy jó szomszédaink legyenek. Hiszen ha például valaki szeretne egy kicsit elutazni pihenni, szükség van olyan személyekre, akikre addig rá tudjuk bízni az állatok gondozását. De azért az áldozatok meg is térülnek: annál nagyobb biztonságérzet nincs, hogy az ember saját, jó minőségű tejterméket és húst fogyaszt – és valami sajáttal foglalkozni alapvetően is öröm.”
