Völler Ferenc és Völler Ferencné (Erzsi néni) 62 éve házasok, az esküvőjük karácsony után volt. Balogh János és Balogh Jánosné (Éva néni) 55 éve házasok, az ő esküvőjük egy márciusi napra esett.
Az „Együtt megöregedni – életpillanatok – szépségek és nehézségek a hosszú házasságokban” címre keresztelt beszélgetés négy résztvevőjének más és más élete volt, egy közös azonban mind a négyükben volt: amikor elhangzott esküvőjük dátuma, hiába vannak túl a hatodik X-en, mindannyiuknak mosolyra húzódott a szája.
Erre pedig rögtön a beszélgetés első felében sor került, amit Győri Piroska a VKTT Egyesített Szociális Intézmény vezetője moderált a Völgyikút idősek otthonában kedd délután.
Győri Piroska a rendezvény moderátora
Az intézmény első alkalommal csatlakozott a programhoz, a beszélgetés pedig talán az egyik legbensőségesebb eleme volt az idei Házasság Hetének. Hiszen 55 és 62 év alatt nem csak meghitt és örömteli pillanatokról lehet beszámolni, az idős házaspárok életét legalább ennyire végigkísérték a nehézségek, megpróbáltatások és családi tragédiák is, amelyekről Völlerék és Baloghék is őszintén beszéltek a megjelentek előtt, valamint arról, hogy mi az, ami összetartja őket ennyi évtized után a mai napig is.
Erzsi néniék már kisgyermek koruk óta ismerték egymást, majd az élet úgy hozta, hogy 22 évesen mint férj és feleség kezdik el új, közös életüket. Erzsi néni úgy emlékszik vissza ezekre az időkre, hogy
Szegény megboldogult apósom már akkor úgy hívott engem, hogy „kismenyem”, amikor még csak 14 éves voltam és a kertben játszottunk. Akkor nagyon mérges voltam ezért, de kiderült, hogy mégis igaza lett.
Erzsi néni és Feri bácsi a TSZ-ben is együtt dolgoztak, majd Veszprémben a Bakonyműveknél is. Sőt, mind a ketten részt vettek annak az idősek otthonának az építésében, amelynek most a lakói és amelynek a közösségi terében beszélgettek.
Nem ismerek már senkit azok közül, akikkel akkor együtt rendezgettük az udvart az új épület mellett, az is lehet, hogy már csak én élek közülük, de már akkor azzal viccelődtem, hogy csináljuk meg szépen, mert lehet, hogy egyszer itt fogok kikötni.
- emlékezett vissza Erzsi néni.
Erzsi néni és Feri bácsi mindent a saját erejéből építettek fel, nem csak maguknak, hanem gyerekeiknek is.
De hogy ezek mellett mégis, hogy jutott idejük egymásra?
Úgy, hogy mindent együtt csináltunk. Sokat dolgoztunk, mindig az elvégzendő munka volt az első, aztán a szórakozás. Talán ezért is lehet, hogy egyszer sem mentünk el nyaralni közösen. Ezt az egyet bánom talán, de mást nem.
- mondta el Feri bácsi.
Völler Ferenc
János és Éva házassága kalandosan kezdődött. Pontosabban nem sokon múlt, hogy meghiúsuljon. János 20 éves volt akkor, Éva néni pedig még a 18-at sem töltötte be. Mindketten néptáncosok voltak, ott ismerkedtek meg.
Ahogy Éva néni fogalmazott
Egy pár a táncban is veszélyes tud lenni.
János a sorkatonaságból kért eltávot, hogy megnősülhessen, azonban amikor mentek fel a Várba, János nem tisztelgett egy magasabb rangú katonának – mivel egyik kezében csomagok voltak, a másikkal Éva néni kezét fogta – ezért azon nyomban beidézték és elvitték a helyi parancsnokságra. Végül pár órás huzavona után kiengedték, de továbbra is nehezményezték, hogy civil ruhában akar nősülni.
Balogh János a sorkatonaság alatt házasodott össze Évával
Mindezek ellenére úgy, ahogy eltervezték összeházasodtak, nem sokkal később pedig meg is született első gyermekük.
Ahogy Völlerék, úgy ők is egész életükben dolgoztak, közben pedig önmaguk építkeztek, sőt a család többi tagjának is segítettek a házépítésben.
Pedig Éva néni anyukája nem jósolt nekik nagy jövőt, lévén, hogy túl fiatalon keltek egybe. Ez egyébként több feszültséget is szült a családban, ők mégis közösen, türelemmel egymás és a család többi tagja iránt túljutottak ezeken is.
Egyszer egy barátom vendégségbe jött hozzánk és meglátott egy csokor virágot az asztalon. Érdeklődött, hogy kinek volt születésnapja mostanában. Én pedig felvilágosítottam, hogy senkinek, azt a virágot én vettem Évának, mert egyszerűen csak a feleségem.
- mesélt érzéseiről János.
55 év házasság után annyira összeforrtak, hogy ha egyikőjüknek fáj valamije, azt szinte a másik is érzi. De ahogy Feri bácsiék, úgy ők sem döntenének másképpen, ha újrakezdhetnék.
Balogh Jánosné (Éva néni)
Pedig mindkét házaspárnak a legnehezebb nehézségeken kellett átmennie, és ez nem csak a több évtized alatt felgyülemlett megpróbáltatások összessége miatt van így. Egy gyermek elvesztése a legnagyobb tragédia, ami történhet egy családdal, ezt pedig Völlerék és Baloghék is átélték. Mégis kitartottak és a legnehezebb időben is egymásból merítettek erőt.
És hogy mit üzennek a fiataloknak, ha egyáltalán le lehet írni egy-egy mondatban?
Völlerék szerint az egymás szeretete és a megértés, a Balogh házaspár pedig a feltétel nélküli bizalmat emelte ki.
Éva néni szerint
Lehet sokat kell dolgozni, de mindezek mellett mindig elég időt kell szentelni a másiknak, és ne csak a javaikat, hanem egymást is becsüljék meg. Ilyen az élet.
