Az 1956-os forradalom idején hazafias érzelmű veszprémiek, köztük jó részt egyetemisták a veszprémi Törvényszék épületénél védték a várat a szovjet túlerővel szemben annak ellenére, hogy alig volt esélyük. Többen közülük megsérültek vagy fogságba estek. A hozzátartozókat arról értesítették, hogy Szibériába viszik őket, ám ezt Kádár kormánya hivatalosan tagadta. A tüntetők Ungváron találták magukat, ahol két hétig tartó kihallgatások és az adatfelvétel mellett fotókat készítettek róluk és kopaszra nyírták őket. Itthon mentőakciók alakultak az elhurcoltak kiszabadítására.
A veszprémi forradalmárokat december közepétől, a nőtüntetés hatására kezdték el visszaszállítani a városi várbörtönbe, ahol 2-3 nap ismételt kihallgatás után szabadulhattak. Ezek után többen voltak, akik elhagyták az országot, s akadtak olyanok is, akik később az ENSZ külön bizottsága előtt tanúskodtak.
A hatvanhárom évvel ezelőtti eseményeket elevenítette fel megemlékező beszédében Porga Gyula polgármester az önkormányzat, a Veszprémi Törvényszék és a Pannon Egyetem közös rendezvényén hétfő délután.
Az emlékezőbeszédet Porga Gyula polgármester mondta
A polgármester emlékeztetett: 1956 november 8-án közel száz olyan veszprémit hurcoltak el Ungvárra és lehetetlenítettek el, akik a rendszer legnagyobb kritikusai voltak.
„Ma már méltó módon emlékezhetünk rájuk, de ez nem volt mindig így. A Kádár-korszak nem tűrte meg az efféle megemlékezéseket. Ma szabadon, tisztelettel és kegyelettel hajtunk fejet emlékük előtt.”
A Törvényszék épületén található emléktáblánál virágokat és koszorút helyezett el az önkormányzat, a Törvényszék, a Pannon Egyetem, a Veszprémben állomásozó katonai alakulatok vezetői, a veterán repülősök, valamint két egykori deportált, Suri Kálmán és Suri Kálmánné.
Suri Kálmán és Suri Kálmánné is koszorút helyezett el az emléktábla előtt
