Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

A gyász ezer arca

2019. október 29. 23:46 // Forrás: National Geographic
A túlvilágról csupán elképzelésünk lehet hitünknek megfelelően, viszont ha eltávozik egy szerettünk, a gyász folyamatán kivétel nélkül át kell esni. Az viszont már merőben eltérő, hogy más-más kultúrában ez milyen formát ölt. Kövesse a Vehirt a Google keresőben Válassza kedvenc forrásának, és előrébb kerülnek a híreink Beállítom

Tagadás, Harag, Alkudozás, Depresszió, Elfogadás. A pszichológusok egyetértenek abban, hogy az emberek többségében ez a folyamat, ebben a sorrendben zajlik le, ha eltávozik egy szerettük, a gyász olykor szertartásszerű mozzanatai pedig ehhez igazodnak.

A legtöbb társadalomban, köztük keresztény kultúrkörben – bár a feltámadás reménye a hit egyik alapja – a gyász mély fájdalommal jár együtt, amikor feketébe öltöznek a hozzátartozók és így búcsúztatják halottaikat. Pontosabban főleg az európai országokban öltenek feketét, ami nálunk a fájdalom, a kétségbeesés színe. Ugyanakkor ha szétnézünk a Földgömb más országaiban, könnyen találkozhatunk olyan példákkal, amelyek meghökkentőek, adott esetben felkavaróak lehetnek nekünk nyugati embereknek.

Egy muszlim temetés (Fotó: Punit Paranjpe/Getty Images)Egy muszlim temetés (Fotó: Punit Paranjpe/Getty Images)

Indiában, Dél-Koreában, vagy éppen Japánban és Kínában fehérbe öltöznek a gyászolók. Ha manapság megjelennénk egy magyar temetési szertartáson talpig fehér öltözetben, valószínűleg a legenyhébb jelző a modortalanság lenne, amivel illetnének. Pedig hazánkban is volt példa arra, hogy tradicionálisan ez a szín, a tisztaság és remény színe kísérte a gyászt. A Somogy megyei Csököly településen például egészen a 70-es évekig élt ez a hagyomány.

Fehér ruhát viselő nők gyászolnak a Somogy megyei Csökölyön (Fotó: MTI/Szebellédy Géza)Fehér ruhát viselő nők gyászolnak a Somogy megyei Csökölyön (Fotó: MTI/Szebellédy Géza)

A gyász színeként a lila sem volt ismeretlen a történelem során. A középkorban az uralkodók öltötték magukra legdrágább lila ruháikat, ha meghalt egy szerettük, Thaiföldön pedig a mai napig az özvegyek színeként tartják számon.

Thaiföldi özvegyek emlékeznek férjeikre (Fotó: AFP/NURPHOTO)Thaiföldi özvegyek emlékeznek férjeikre (Fotó: AFP/NURPHOTO)

A természethez közelebb álló népeknél, mint például az etiópoknál a földhöz hasonló szürkésbarna a gyász színe. Tőlük merőben eltér a dél-afrikai szokás, ahol pirosat vesznek fel a temetési szertartásra az emberek. Burmában és Egyiptomban a sárga, Iránban, Szíriában és Örményországban pedig a mennyországot szimbolizáló kék szín jelenik meg a gyászban.

Etióp nő szürkés ruhában gyászol (Fotó:AFP/ANADOLU AGENCY)Etióp nő szürkés ruhában gyászol (Fotó:AFP/ANADOLU AGENCY)

A legfurcsább számunkra mégis talán a Déli-tenger szigetein élők szokása lehet, akik fekete-fehér csíkos ruhában tisztelegnek az elhunytak előtt. Ez az ő hitvilágukban egyszerre jelképezi a bánatot és vele együtt a reményt is.

A színek mellett legalább ennyire sokrétű, hogy más-más kultúrában hogyan viselkednek az emberek a gyászban.

Amellett, hogy osztoznak egymás fájdalmában, vannak népcsoportok, akik testileg is kifejezik együttérzésüket. Egyesek böjtölnek, mások épp ellenkezőleg, lakomákat tartanak. A caiapó indiánok a gyász ideje alatt nem vágják le a szakállukat és hajukat.

Egyes helyeken, mint például Kínában a gyászolók némán emlékeznek, de Brazíliában a kaingang és boror törzsek hangosan énekelnek és táncolnak.

A kaingang indiánok rituális szertartásuk közbenA kaingang indiánok rituális szertartásuk közben

Számunkra az egyik legfurcsább mégis a Bali szigetén élők szokása lehet, akiknél a gyászolók visszatartják a könnyeiket, míg a közösség többi tagja hangos nevetéssel igyekeznek felvidítani őket, hiszen úgy tartják, hogy a szomorúság visszatartja a halottakat és nem tudnak továbblépni.

Nyitókép: Meles Zenawi etióp miniszterelnök temetése Addisz-Abebában (Fotó: Carl de Souza/AFP)

Hajas Bálint
további cikkek
Fábián Tamás új könyvéről: vannak témák, amik nincsenek eléggé kibeszélve, pedig kellene kultúra Fábián Tamás új könyvéről: vannak témák, amik nincsenek eléggé kibeszélve, pedig kellene Fábián Tamás, neve és arca sokaknak olyan közéleti riportokból lehet ismerős, ahol országos politikusokat faggat, sokszor órákon keresztül a Telex kamerái előtt. Azt viszont kevesebben tudják róla, hogy politikai újságírói munkája mellett az irodalomban is otthonosan mozog. Első, „Bravúros mutatványok, amiket senki se látott” című regényében pedig olyan társadalmi témákat boncolgat két harmincas éveiben járó fiatal felnőtt szemszögéből, amelyek, ahogy ő fogalmazott nincsenek kellően kibeszélve ma Magyarországon, pedig nagy szükség lenne rá. Erről is beszélgettünk vele veszprémi könyvbemutatója előtt. tegnap 17:18 Mostantól nem nevezhetnek akármit sümegi bornak, uniós védelmet kapott a helyi bor közélet Mostantól nem nevezhetnek akármit sümegi bornak, uniós védelmet kapott a helyi bor Újabb magyar bor kapott uniós eredetvédelmet, ráadásul ezúttal Veszprém megyéből. Az Európai Bizottság jóváhagyta a Sümeg és Sümegi elnevezés bejegyzését az oltalom alatt álló eredetmegjelölések közé. A döntés nemcsak a sümegi borászok számára jelentős, hanem a vásárlóknak is garanciát adhat arra, hogy a palackban valóban a megjelölt térségből származó, szigorú előírások szerint készített bor található. 2026. október 29. 14:08 Az elhunyt olimpikonokra és ötkarikás bajnokokra emlékezett a MOB ország-világ Az elhunyt olimpikonokra és ötkarikás bajnokokra emlékezett a MOB Hagyományos halottak napi megemlékezését szerdán, a Farkasréti temetőben tartotta meg a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB). 2026. október 28. 17:14

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.