Az iskola tanulói az ünnepségen korabeli versekkel, visszaemlékezésekkel, dalokkal többek között Petőfi Sándor Magyar vagyok című költeményével idézték fel a szabadságharc hangulatát.
A hagyományokhoz híven a megemlékezésen az önkormányzat részéről Brányi Mária is részt vett, aki ünnepi beszédében a forradalom kezdetének jelentőségéről osztotta meg gondolatait. Az alpolgármester úgy fogalmazott, 1848. március 15. a modern Magyarország megszületésének ünnepe és egyben a szabad gondolat napja. „Ez a nap azt jelenti, merjünk kötöttségek, félelmek nélkül, szabadon, önállóan gondolkodni, és akkor se essen bántódásunk, ha gondolatainkat másokkal is megosztanánk.
Ugyanakkor adódik a kérdés: mit ér a gondolat önmagában, ha nem váltható egy jobb valóságra? Hiszen voltak korok, amikor a szabadság megélésének egyetlen módját csupán a szellem belső szárnyalása jelentette, így élt tovább a szabad gondolat csendes, elfüggönyözött otthonokban, íróasztalokba rejtett írásokban, a börtöncellákban fejből idézett sorokban. A kérdés így tehát csak költői, hiszen a szabadság gondolata ekkor is megtartó erőként funkcionált.
Éppen ezért március 15. mindettől függetlenül büszkeségünk, az önmagunkért való kiállás, a derűs jóságba, az igazságosságba, a dolgok jobbra fordulásába vetett hit napja, a bátorsággal vállalt cselekvés ünnepe. Egy olyan nap, amelynek ismerete máig irányt mutat és bizonyítja, hogy a közért tenni olyan lehetőség, amivel mindig élni kell.”
Az ünnepi beszédek után az önkormányzat, a Magyar Honvédség és az iskola tanulói és munkaközössége elhelyezték Kossuth szobránál az emlékezés koszorúit.
