Az ENSZ Környezetvédelmi Programja és a Frankfurt School közös jelentése szerint 2017 rekord év volt a megújuló energia alapú termelő kapacitások telepítésére fordított beruházások tekintetében: tavaly világszerte többet invesztáltunk már naperőművek telepítésébe, mint szén-és gáztüzelésű, valamint nukleáris erőművek építésébe összesen, a húzónévnek számító Kína mellett pedig a másik fényes pont Magyarország volt. Meglepő megállapítás, a korábbi jelentések ugyanis rendre a lemaradók között említették hazánkat, a számok azonban magukért beszélnek: a 2016-os rendkívül alacsony szinthez képest tavaly már elérte a beruházások értéke a 649 millió dollárt.
A pozitív irányú elbillenést Horváth Balázs, a szolár rendszerek gyártásával is foglalkozó veszprémi CoreComm SI ügyvezetője is alátámasztja. „2011-12 körül, amikor először elkezdtünk foglalkozni napelemekkel, Nyugat-Európában, Németországban már nagy felfutása volt a napenergiának, idehaza viszont meglehetősen visszafogottan indult el a használata. Egyrészt hiányoztak a szakemberek, másrészt a hivatalos szervek sem voltak elég felkészültek, emellett a beruházást ösztönző KÁT (Kötelező Átviteli Rendszer) árak is alacsonyak voltak, a kivitelezést illetően pedig alig voltak támogatások. Azóta sokat változott a helyzet: ma már a kivitelezést és az átvitelt is támogatja az állam, s míg Nyugat-Európában lecsengtek a magas átviteli árak, idehaza most tökéletesedett ki a rendszer, aminek köszönhetően az elkövetkező két-három évben robbanásszerűen meg fog nőni a napenergiából származó villamos energia termelése.”
Az első lépéseken túl vagyunk: a következő hónapokban várhatóan 600-800 megawatt teljesítményű erőmű fog épülni (összehasonlításként a paksi blokkok egyenként 500 MW-ot termelnek, ettől függetlenül Horváth Balázs szerint Paks 2-nek a napenergia forradalom mellett is van létjogosultsága), de ha az összes elbírált KÁT kérelmet vesszük, ez 2000 MW is lehet. A növekedés oka a KÁT rendszer lezárása: 2016 végéig lehetett benyújtani a kérelmeket, ami szerint az áramtermelést a rendszerirányító (MAVIR) a szabadpiacinál magasabb, fix, támogatott áron kötelezően átveszi, így a beruházás megtérülése jól tervezhető. Ezzel szemben a 2017. január 1-jével bevezetett METÁR rendszerben a termelők szabadpiaci körülmények között értékesítik az áramot és azzal arányos prémiumban részesülnek.
A támogatási rendszer fejlődésén túl nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az Európai Bizottság 2020-as energiapolitikai célkitűzésében Magyarország vállalása szerint az évtized végére a végleges energiafelhasználásunk 14,56%-a a megújulókból ered majd (ez magába foglalja a szélenergiát, a biogázt és a fatüzelésű kazánokat is), addig pedig már nem sok idő van hátra. Mindenesetre úgy tűnik, itthon is meghallottuk a környezet kizsigerelésének veszélyeire felszólítók hangját, vagy rájöttünk, hogy hosszú távon az a rendszer nem fenntartható, ahol a fosszilis energiák nagy része importból származik. A napenergia viszont adott, s idehaza ennél jobb megújuló aligha akad: a vízenergia kiaknázásához nincsenek meg a szükséges szintkülönbségek, a mezőgazdaság pedig gyenge ahhoz, hogy a biogázra építsünk – vélekedik Horváth Balázs. Ezzel szemben naperőművet jóval egyszerűbben és gyorsabban lehet létrehozni, ma már olcsóbbak a napelemek, s a technika is ütemesen fejlődik. „Ráadásul a többi megújulóra korábban kiosztott KÁT-ok hamarosan lejárnak, így az állam át tudja csoportosítani forrásait” – teszi hozzá az ügyvezető.
Épp emiatt nem kell szerinte azon aggódni, hogy a kormány kiserőmű stopot jelentett be az 500 kW alattiak esetében, és április végén a METÁR KÁT keretét is felfüggesztették. „Feltételezésem szerint a beragadt KÁT-okat valószínűleg újra elő fogja venni a kormány, hiszen azokra rendelkezésre kell álljon forrás, de előbb át kell gyúrni a rendszert” – magyarázza.
Erre a támogatásra viszont szükség van, hiszen a megtérülés így is átlag 10-12 évet ölel fel – vissza nem térítendő uniós támogatásokból csak az állami intézmények részesülnek a gazdaságosabb fenntartás érdekében. Lakossági szinten ez sokakat eltéríthet a beruházástól, noha ma már sok okos megoldás (pl. hitelek) létezik, így a növekedés is szépen halad: a MANAP adatai szerint az öt évvel korábbi ezerhez képest 2016 végére 20 ezerre nőt a lakossági napelemes rendszerek száma.
Az üzleti szféra esetében ugyanakkor a működési költségek fedezése helyett érdemesebb hálózatra termelni, mert a cégek a zöld áramért a villamosenergia-piaci árnál többet kapnak. „Összességében egy könnyen tervezhető és számítható, államilag garantált, a lakosságinál gyorsabban és jól megtérülő befektetéssel számolhatnak, amihez a bankok is szívesen nyújtanak hitelt.”
Látszólag win-win a szituáció: miközben óvjuk a bolygót, jó üzletet is kötünk. Fejetlenül azonban a napenergia-bizniszbe sem szabad beleugrani. Sokan elbuktak már emiatt, szakértők szerint pedig egy valóban fenntartható energiarendszerhez a mostaninál fenntarthatóbb üzleti modell kellene. Ami a gyakorlati oldalt illeti, arra sem árt kitalálni egy megoldást, mihez kezdünk az elhasznált napelemekkel, hogy valóban ne károsítsuk a környezetet. Horváth Balázs szerint ez kevésbé jelent gondot: több komoly újrahasznosítási technológia van fejlesztés alatt, ebből egy ígéretes kutatás folyik Magyarországon is Debrecenben. Az égetőbb kérdést inkább a hálózatszennyezés jelenti: csúcsidőben a hálózat terhelése, a teljesítmény ingadozása most is komoly interferenciákat, problémákat szül, emiatt szükség lesz olyan szabályozó rendszerekre, amelyek ezt kiküszöbölik, vagy az energia hatékony tárolására, a lítium-ionos rendszerekre például – különösen, ha az e-mobilitás is betör. Horváth Balázs szerint éppen ezért a jövő nagy kérdése nem is a termelés, hanem a napenergia tárolása lesz, az igazán nagy cégek pedig már elsősorban ebben gondolkodnak.
