„Lackó tulajdonképpen Szegeden, a Pinceszínházban kezdte meg a pályafutását, így amikor a szervezők gyerekelőadást kerestek a Várjátékok ifjúsági napjaira és rábukkantak a Madarat tolláról mesejátékra, felkerestek bennünket, hogy mi lenne, ha ott is bemutatnánk a darabot. És mivel az ottani alkotók egyéb elfoglaltságok miatt nem értek rá, megkértek, hogy ha már úgyis ismerem a darabot, vigyem én színre – meséli Tóth Loon, aki a tavalyi veszprémi ősbemutatót is rendezte. – Ezzel egy kicsit Lackónak is emléket állít a színház, nagyobbrészt pedig egy nagyon szép, tanulságos történettel szórakoztathatjuk a gyerekeket.”
A képek a veszprémi előadáson készültek
A zenés mesejáték finom allegóriával, a parkban élő madarak világát bemutatva mesél az igaz barátság és a szeretet erejéről, bánatokról, gyötrelmekről, örömökről és vágyakról – mindazokról az érzésekről, amiket emberként átélünk. A történet középpontjában a kis Feketerigó és a parkban játszó Kislány kapcsolata áll, de fontos üzenet hordozójaként jelenik meg például egy verébkisfiú, Soma is.
Szegeden ugyanakkor kicsit más köntösben tér vissza a darab. „Amikor tavaly év elején bemutattuk a játékot, Lackó már nem igazán volt jól, nem volt ereje mindenhez, amit elterveztünk. Mivel én most nem játszom a darabban, nagyobb a rálátásom, és az itteni tapasztalatokból kiindulva eszközöltem néhány változtatást, amelyekkel lényegesen gazdagabb és kerekebb lett az előadás” – meséli Loon.
Egyrészt több vadonatúj dal is került bele, amelyek szövegét Loon írta, a zenéjét pedig Süle Zsolt, a mesejáték zeneszerzője. „Külön köszönetem ezért Zsoltnak, hogy szakított erre időt nyáron, amikor aránylag egyébként is elég sokat dolgozik. Így most minden szereplőnek, a Kóbor Macskának és a Varjaknak is van saját dala, amelyek szépen kiegészítik egymást. Összesen 14 dal hangzik el, mert pár ismétlést is tettem bele.” Ezzel a korábbi, helyi pedagógusok kérésére egyben játszott, 60 perces előadás hossza kétszer 40 percre nőtt.
Loon elmondása szerint néhány korábbi történetbeli apró hibát is sikerült kijavítani, például a sokszor lehurrogott verébkisfiú, Soma esetében. „Többen mondták, hogy ez nem jó üzenet, aztán rájöttem, azért zavarja ez a szülőket, mert a darab végén nincs jól megírva a feloldás. Ezért Szegeden most Soma lesz az, aki összefogja az összes madarat, hogy legyőzzék a macskát, azaz kiderül, hogy végül ő a legokosabb fiú. Bizonyára sok kisgyereket frocliznak az iskolában, így viszont meg tudjuk mutatni, hogy mindenkinek megvannak a maga értékei és mindenkiben megvan az esély, hogy ki tudjon törni ebből a körből.”
Az előadás próbái már javában zajlanak, hiszen hamarosan, július 20-án bemutató. A stábot elsősorban a Pinceszínház és a Szegedi Nemzeti Színház színészei, valamint a helyi gyerekek alkotják, de a Kóbor Macska szerepében jelen lesz Főző Ditta is, aki korábban a Szegedi Nemzeti Színház társulatának tagja volt. Emellett kibővült a sárgarigók és a galamblányok száma is.
„Komplexen összeállt most minden, sikerült találnunk egy kiváló koreográfust is, Nemes Rolandot, aki nagyon jól ért a gyerekek nyelvén, Süle Zsoltnak köszönhetően szépen szólnak a dalok, amiket Lackó írt, az enyémek pedig egy kicsit viccesebbek” – mondja Loon. Kérdésemre elárulja, furcsa azért Lackó nélkül csinálni ezt a darabot. Még furcsább volt, amikor a halála után játszották a darabot, s a két Varjú szerepében, melyeket korábban Lackóval alakítottak, hirtelen egy másik színész állt mellette a színpadon. Most ez az előadás sorozat egy kicsit elköszönés is lesz, egyfajta hagyaték, amit a fiatalon elhunyt színész feleségének, kisfiának is írt.
A Madarat tolláról-t a Szegedi Várjátékok ifjúsági napjain július 20. és 29. között összesen hat alkalommal láthatja a közönség, azon kívül még kérdéses, mi lesz a darab sorsa. Technikai okok miatt nem biztos, hogy a Pinceszínház be tudja fogadni hosszú távon, inkább nyári előadásokra van esély, s egyelőre a Veszprémi Petőfi Színházban sem aktuális, mert az itteni gyerekek már látták kicsit másabb formában.
Loon szerint ugyanakkor van jövője a darabnak. „Amelyik színházakban ismernek, ott biztosan felajánlom, hogy játsszák. Azt gondolom, a mai világban nagyon kevés olyan gyerekdarab van, ami ennyire összetetten és ennyire szépen tanítana csak a jóra: arra, hogy a barátság milyen fontos, hogy mindig mondj igazat, hogy miként érdemes felnőni. Olyan igazán Lackós ez a darab, ami most igazán szépen kikerekedett. Nem hiszem, hogy ez az előadás sorozat lenne a darab vége – sokkal inkább a kezdete.”
