A készítők az ismert történelmi tények, valamint a tények köré szőtt összeesküvés-elméletek alapján kerekítettek egy történetet, amelynek szereplői a holland festőzseni portréiról lehetnek ismerősek. Egytől egyig olyan karaktereket vonultat fel a „film”, akikkel a művész nemcsak találkozott, de elég inspirálónak is tartotta őket arra, hogy a maga egyedi stílusában megörökítse őket.
A sztorit aztán leforgatták, igazi színészekkel. A 125 festőt ezután ültették le az óriási műteremben, hogy Van Gogh eredeti festményei és a leforgatott jelenetek alapján kockáról kockára megfessék a filmet. Összesen több mint 65 ezer képkockát festettek kézzel, a folyamat végére majdnem kilencszáz önálló festmény jött létre (a képeket a folyamat közben többször is fotózták majd átfestették, így ugyanaz a vászon több filmkockát is alkot).
Fotó: lovingvincent.com
A történet Vincent halála után két évvel játszódik, amikor előkerül a festő utolsó, testvérének címzett levele. Amikor Armand Roulin megpróbálja kézbesíteni a borítékot, nemcsak azzal szembesül, hogy a címzett maga is elhunyt, hanem a kezdetben megvetett festő halálának körülményeivel kapcsolatban is kételkedni kezd. Nem egy nagy sztori, és ha egyszerűen csak leforgatják, valószínűleg egyetértettem volna azokkal a kritikákkal, amelyek szerint ez egy gyenge film.
Mert filmnek tényleg gyenge, de szerintem nem is annak szánták, vagy legalábbis nem érdemes filmként tekinteni rá. Nem véletlenül használtam a produktum szót: a Loving Vincent egy képzőművészeti képződmény, ami filmnek néz ki, de mégsem az, egyfajta performansznak is tekinthető, de mégis minden egyes alkalommal változatlan formában újraélvezhető. Tulajdonképpen egy kiállítást nézünk meg a karosszékben ülve, méghozzá elképesztő hatékonysággal: másfél óra alatt hatvanötezer festményt! (Egy holland múzeumban kiállítottak 119-et az elkészült képekből, már ezt a tárlatot végigjárni is komoly program, pedig itt a 65 ezer képkocka kevesebb mint 1 százalékáról beszélünk! A sztori és a filmes forma pusztán azért szükségszerű kelléke a produktumnak, mert ezek nélkül az agyunk egyszerűen nem lenne képes felfogni, amit látunk.
119 képet a holland Noordbrabants Museumban is kiállítottak (fotó: lovingvincent.com)
A film a 2016-os Európa Kulturális Fővárosa Wrocław program keretében jött létre lengyel és brit művészek koprodukciójaként. Létrejött egy olyan összművészeti képződmény, ami méltó emléket állít a művészettörténet egyik legismertebb alakjának úgy, hogy Van Gogh képeinek másolását az öncélú mímelésről új szintre emeli, a koppintásoknak önálló művészeti értéket ad.
Ha Veszprémben képesek leszünk létrehozni valami ennyire formabontó, újszerű, mégis a saját és összeurópai kulturális örökségeinkből gyökerező dolgot, akkor már megérte energiát fektetni az EKF-pályázatunkba.
