A szerelem minden akadály legyőz – tartja a közhely. Mészáros Márta filmje azonban visszarángat minket a valóságba. Pedig eleinte tényleg úgy tűnik, hogy igaz a mondás: valószínűtlen párok találnak egymásra: a kommunisták által az Isten háta mögötti Veszprém megyei faluba telepített, nemesi családból származó fiú és az egyszerű parasztlány, vagy a megszálló szovjet katona és a bécsi polgárlány szerelme áttöri azokat a falakat, amiket a történelem emelt a szereplők közé.
Aztán a történelem megrázza magát, hőseinknek pedig szembe kell nézniük a halállal, deportálással, erőszakkal. És bár ők élték át (ha nem is mindig élték túl), a trauma generációkra beleivódott a családjukba: az, hogy a XXI. századi üzletasszony, Olga nem képes valódi kapcsolatban létezni, az anyjával történt szörnyűségekre vezethető vissza. Annak ellenére is, hogy a családot ezernyi kegyes hazugság tartotta távol a felfoghatatlan szörnyűségektől – az anya, Mária pedig ezeken a hazugságokon keresztül élhette meg azt az életet, ami járt volna neki, de amit erőszakkal elragadtak tőle.
Tóth Ildikó és Törőcsik Mari
„Fájni fog nekem. És fájni fog neked is” – figyelmezteti lányát, és egyben a nézőt is Törőcsik Mari, mielőtt elkezdi kibontani az igazságot, és valóban fájdalmas látni, ahogy a katasztrófák egymásra hatnak, és mint a dominók döntik romokba a jobb sorsra érdemes fiatalok életét. A film igazi csillaga Törőcsik Franciska, aki a visszaemlékezésekben a fiatal Máriát alakítja, és aki már-már ijesztő hitelességgel játssza el a szerelmes, egyszerű parasztlányt és a traumatizált lelki roncsot is.
Törőcsik Franciska
Végül a néző megkapja a feloldást, mert azoknak a hamvaiból, akiknek a csontjait porrá zúzta a történelem, mégis élet fakad, a következő generáció megkapja azt az esélyt, amit tőlük megtagadott a sors, Oroszország fölött pedig az emberiség minden bűne ellenére is ott ragyog az aurora borealis.
