- Hogyan került az írás az életedbe?
- Gyerekkoromtól kezdve rengeteget olvastam, az irodalom, a nyelvészet érdekelt, az első diplomám ehhez kapcsolódik. A következőt már közgazdasági területen, logisztikából szereztem, de a könyvek, az írás, és főként az olvasás szeretete egész életemben elkísért. Végül tehát annál kötöttem ki, amit a legjobban szeretek.
- Honnan a pozitív világszemlélet? Hogyan vált ez a történetek alapjává?
- Nagyon sok könyvet olvastam ebben a témában, és számos előadáson is részt vettem. Miközben igyekeztem folyamatosan bővíteni a tudásom, arra gondoltam, mennyivel egyszerűbb lenne mindannyiunk élete, ha már gyermekként hallhattunk volna erről. Sajnos, az én gyerekkoromban ez a szemlélet még egyáltalán nem volt jellemző. Kicsit tovább kutakodva a témában, láttam, hogy nem nagyon van ilyen témájú könyv gyerekeknek, még tovább gondolva pedig arra jutottam, hogy számukra legkönnyebben a meséken keresztül lehet közvetíteni. Innen már csak egy ugrás volt a Titoktündér születése.
- Hogyan születnek a történetek?
- Erre nem tudok magyarázatot adni, leülök a számítógép elé, és jönnek. Sokszor születik végül más mese, mint aminek a tervével a fejemben belekezdtem. Figyelem a gyerekeket a családban, baráti társaságban, és persze én is emlékszem, milyen érzés volt gyermekként, amikor esetleg kicsúfoltak, vagy épp valakit kiközösítettek az osztályban. A felnőtt élet is hasonlít ehhez, csak egy kicsit más köntösben, nem nehéz ötletet meríteni, mert hát zajlik az élet körülöttem. Az én meséim velünk, körülöttünk történtek és történnek minden egyes nap.
- Milyenek az olvasói visszajelzések?
- Nagyon kedvesek a gyerekek, sok olvasótalálkozón jártam már szerte az országban. Rengeteg szeretetet kapok tőlük. Igyekszem a találkozókon érdekes, interaktív formában beszélgetni velük, előfordult már, hogy ott helyben derültek ki titkok, problémák, amiket aztán megbeszéltünk. Vannak vagány kérdezők, és csendesek is, azt szeretem, amikor „átszakad a gát”, és bátran szólal meg mindenki.
- Gondoltad, hogy ekkora sikere lesz a könyveknek?
- Nem. Semmi közöm nem volt a könyvszakmához, elküldtem az első kéziratot néhány könyvkiadónak. Egyetlen választ kaptam, amelyben azt írta az egyik nagy könyvkiadó szerkesztője, hogy nem javasolja kiadásra, mert a gyerekek és a felnőttek is el fogják utasítani. Ezt igazságtalannak tartottam, nem tudtam elfogadni, hogy nem jó ötlet erről mesélni, mert azt láttam, igenis nagy szükség lenne az ilyen típusú gyermekirodalomra is. Elkezdtem azon gondolkodni, hogyan tudnék én magam könyvet csinálni, kerestem illusztrátort, lektort. Az első kiadásból 300 példány készült, amit főként barátok terjesztettek, és nagyon jó visszajelzéseket kaptam. Következő lépésként már a saját honlapunkon keresztül értékesítettünk, végül bekerültünk a nagy könyves hálózatokba is. Közben egy szakértő tanácsára megváltozott a grafika, és kicsit bővült a könyv tartalma is. Szépen fokozatosan, egymásnak ajánlva, egyre többen kezdték el keresni a Titoktündéreket. Pedagógusok, szülők, nagymamák írnak kedves visszajelzéseket, tőlük tudom, hogy eljutnak a könyvek erkölcstan órákra is. Ez jó érzéssel tölt el.
- A Be + Be positive! című könyved tinédzsereknek szól. Mi a könyv célja?
- Nehéz kérdés volt számomra, hogyan tudnám eljuttatni a pozitív szemléletet, önbizalom növelését a kamaszokhoz is. Kutatásaim során mindenhol az jött szembe, hogy ők szabadelvűek, nyomkodják a telefonjukat, neveletlenek, korán szeretnének „felnőttek lenni” stb. stb. Ami elvezetett odáig, hogy muszáj volt feltennem a kérdést: Jó, de egyébként mit csináljanak? Milyen forrás létezik számukra, ahol választ találnak az őket foglalkoztató kérdésekre? Hol nem ciki kérdezni? Az interneten keresztül zúdul rájuk a felnőtt tartalom, de a lényeges válaszokat ott biztosan nem találják meg. A kényes kérdések, a szexualitás problémái, és ezek történetté formálása kezdett érdekelni, így született a B+ Be positive című regény, melyről nemrég egy kritikában azt írták, hogy új műfajként megalkottam a szexuális felvilágosító lányregény fogalmát.
- A Titoktündér-sorozatnak eddig hét kötete jelent meg. Lesz folytatása?
- Nem tudom. Amikor végzek egy könyvvel, azt gondolom, az az utolsó, de mindig előkerülnek új dolgok, esetleg kényes témák, amelyekről még nem írtam. Van már erről mesém, de továbbra is foglalkoztat, hogyan tudom elmesélni egy kisgyereknek, miért nem szabad elmenni egy idegennel az utcán. Az is nagyon fontos és tisztázandó, hogy tulajdonképpen mi az a titok? Mi az, amit el lehet mondani? Ezt úgy fogalmaztam és formáltam mesévé, hogy ami jó érzéssel tölt el, például egy meglepetés szülinapi buli, vagy ajándék, az az igazi titok. De aminek a magadban tartása rossz érzéssel tölt el, és még rágondolni sem szeretnél, az nem jó titok, bárki mondja is. Attól jobb megszabadulni, és megosztani valakivel, akiben megbízol.
