Bár az Olvasólámpa elsődleges célja, hogy a műkedvelők személyesen hallhassák az általuk szimpatikusnak vélt szerzők történeteit, ezek az estek legalább annyira szolgálják a sorok mögött álló személy megismerését. Elvégre is, olvasás közben nemcsak a szereplőket vetítjük ki magunk elé, de a fantáziánk a sorok mögött álló személyt is „felöltözteti”: elképzeljük, vajon mennyi lakozik benne a történet elemeiből, különböző tulajdonságokkal ruházzuk fel őt. Aztán amikor lehetőség adódik rá – mondjuk egy író-olvasó találkozó alkalmával – kíváncsian várjuk, mennyi az igazság abban, ahogy mi „megalkottuk” a szerzőt.
Persze egy 2 órás est alkalmával, aminek a felét nettó az elhangzó versek vagy regényrészletek teszik ki, nem lehet tökéletesen megrajzolni az illető portréját, csupán egy picit torz keresztmetszetet kaphat az ember. Jelen esetben arról, hogy ki és milyen valójában Tóth Krisztina. Kilián László moderátor kérdéseire adott válaszok alapján elmondhatjuk, hogy Tóth Krisztina
- Szerző: Evidens, de az már érdekesebb meglátás, hogy olyan szerző-e, akinek a saját sikere fontosabb, vagy a köteté. Tóth Krisztina szerint mindkettő jól tud esni, de egyiket sem veszi túl komolyan. Szerencsés véletlenek közjátéka, ha egy könyv sikeres lesz, és bár ma már relatíve sokan veszik a köteteit, nagyon hosszú ideig igen csekély volt az olvasótábor száma. Mégsem érezte magát tehetségtelennek akkor sem. Persze az mindig jobb, ha figyelnek az emberre, hiszen akkor biztosan megérkezik az üzenet, és lelkileg talán egy kicsit könnyebb, hogy nem a semmiben megy előre a szerző, de alapvetően a következő szöveg megszületéséhez ez egyáltalán nem ad kapaszkodót.
- Gyerekkönyvek írója: És gyerekkönyvet írni mindig jutalom – vallja az írónő. Például három átvirrasztott éjszaka után, amikor influenzás gyermekét ápolta. Amit aztán utána jól le is fikázott. Mármint szó szerint. Az Orrfújós mese tanulságos történet gyerekeknek Fikkelstein úrral és Fikula asszonnyal, és hogy stílusos legyek, kissé beteg humorral.
- Műfordító: Tóth Krisztina bevallottan munkamániás, aki kisebb alkotói válság esetén sem más művészeti ághoz menekül esetleg, hanem ugyanúgy a szavakhoz. Olyankor előveszi a fordításra szánt műveket, mert az mindig átlendíti a nehézségeken, a procedúra pedig egyébként is remek forrás az irodalmi tár frissen tartásához.
- Tárcaíró: Az írónőnek számtalan írása jelent meg a műfajban annak idején a Nők Lapjában, de tárcanovellákra húzta fel legújabb, Párducpompa című kötetét is. Azért is kedveli ezt a műfajt, mert a sűrítés miatt nagyon közel áll a versekhez, s szerinte egyáltalán nem az irodalom mostohagyereke, mert a műfaji hierarchia nemes egyszerűséggel ökörség.
- Női író?: Kétségtelen, hogy Tóth Krisztina nő és író, de nem hisz abban, hogy létezne valójában férfi és női irodalom. A szerző egy androgün lény, ami pedig az olvasókat illeti, senkit nem kell lenézni azért, mert például Nők Lapját olvas, és ott ismerkedik meg a szépirodalommal. Mert legalább megismerkedik vele.
S hogy e gondolatok után mégis milyen konklúzió vonható le? Annyi kétségtelen, hogy a fenti címke többé-kevésbé mind megállja helyét, mindezek mellett Tóth Krisztina ugyanakkor nagyon is őszinte, ironikus és önironikus, egyszerre empatikus és karakán, a külvilág és a saját belső világok rezdüléseire érzékeny, precíz megfigyelő, a hétköznapok ismerős jeleneteinek tökéletes megörökítője, saját sikerének helyén kezelője. De leginkább humoros, aki minden helyzetben meglátja a poént és minden módon képes volt megnevettetni az este résztvevőit: vallomásaival, a Párducpompa Berlinbe igyekvő öreg nénijével, a megnyalt emberrel vagy a híres baci családdal.
