A hangsúly persze a gyakorlatilag szón van. Egy grammnyi szemetet sem termelni mindössze utópikus elképzelés, összevetve azonban az átlag fogyasztóval azoknak a fiataloknak az életvitelét, akiknek egész éves termése elfér egy befőttes üvegben, a tényleges mennyiség még mindig szinte nulla felé konvergál.
A helyzet ugyanis az, hogy a legtöbb ember piszok sok szemetet dob ki éves szinten. És itt egy pillanatra álljunk is meg, mert a szemét most sem egyenlő a hulladékkal: míg utóbbinak egy része újrahasznosítható vagy komposztálható (p. a konyhai hulladék), addig a szeméttel nem nagyon tudunk mit kezdeni, azon kívül, hogy a Földünket pusztítja.
Szóval, visszatérve a konkrét adatokhoz, egy európai ember éves szinten mintegy 450 kg nehezen szelektálható és újrahasznosítható anyagot termel, Amerikában pedig akár 700-800 kg-ra is rúghat ez a szám. Lebontva ez azt jelenti, hogy kéthavonta nagyjából a testsúlyunknak megfelelő mennyiségű szemetet dobunk ki, naponta pedig átlagosan több mint 1 kilónak megfelelő szilárd hulladékkal bombázzuk a földünket.
Belegondolni is borzasztó, hogy ez hova vezet – és hova vezetett már eddig is. A Csendes-óceánon például már konkrét sziget épült eldobált holmijainkból: a Nagy csendes-óceáni szemétsziget kb. kétszer akkora, mint a közel 700 ezer km² kiterjedésű Texas állam és nagyjából 10 km mélyen nyúlik le az óceánba. Ez nem csak esztétikai szempontból rossz természetesen, de az óceán állatvilágát is nagymértékben pusztítja, mivel sok élőlény tápláléknak nézve a műanyag zacskókat, lenyeli azokat és megfullad tőlük. Az óceánokba kerülő műanyag ráadásul az amúgy is törékeny sarkvidéki világot is erősen veszélyeztetheti, mivel az áramlatok képesek egészen idáig elszállítani a szemetet.
Ezekre a folyamatokra mondott nemet egy sor fiatal, akik tudatosan élve mindennapjaikat igyekeznek a lehető legkisebb mennyiségű szemetet termelni. Nejlonzacskó helyett saját kosarukba kérik a piacon a gyümölcsöt és a zöldséget, vászonszatyorral mennek bevásárolni, bio szappanokat és textil zsebkendőt használnak és újrahasznosítható kulacsból isszák az egészséges italukat. És persze egy sor trükköt bevetnek még, többek között komposztálnak, aminek köszönhetően egy kisebb csuporban össze tudják gyűjteni mindazt a szemetet, amit már nem lehet újrahasznosítani.
Hasonló kezdeményezések egyébként itthon is indultak. Budapesten másfél évvel ezelőtt nyílt meg az első csomagolásmentes üzlet a NoPack csapatának jóvoltából, ahol helyi termelésű élelmiszereket, natúrkozmetikumokat és péksüteményeket lehet vásárolni, de hasonló kezdeményezés született már Piliscsabán is, itthon pedig a ZöldBolt segít abban, hogyan induljunk el az ökotudatos úton.
Azt azért persze hozzá kell tenni, hogy a környezetbarát életmód nem minden esetben kivitelezhető, legalábbis nem abban a szigorú mértékben, ahogy sok „Zero waste” blogger teszi. A Guardian újságírója cikkében a Whole Food meghámozott és műanyag dobozban tárolt narancsai miatti felháborodás kapcsán okosan mutatott rá arra a tényre, hogy nem minden az, aminek látszik és a környezettudatosság körül kialakult sznobéria sem mindig vezet jóra. Egy mozgássérült vagy más betegséggel küzdő ember számára például bizonyos esetekben segítség lehet, ha minél egyszerűbben jut hozzá az élelmiszerhez, még ha az nem is a legbarátságosabb megoldás a bolygónkkal szemben. És abban is van ráció, hogy egy idő után az agyonhasznált ruhát is le kell cserélni.
A Zero waste mozgalom üzenete mindamellett akkor is fontos igazság: puszta kényelemből, indokolatlanul ne fogyasszunk túl sokat és ne termeljünk felesleges szemetet, mert előbb-utóbb a kényelemre is rá lehet fázni.
