Kelet-Európában, így Magyarországon is elég nagy kultúrája van a saját magunk lenyomásának. Nem csak magunkkal szeretjük elhitetni, hogy mire nem vagyunk képesek, vagy ezt, vagy azt nem megtenni, hanem a másikat is előszeretettel vizsgáljuk, elemezzük.
A kritika nem rossz. Bár rutinszerűen társítunk mellé mindenféle negatív gondolatot, érdemes néha odafigyelni rá, és nem elengedni a fülünk mellett. Ez persze nehéz akkor, ha olyan stílusban vágják az arcunkba, amelyik elsőre talán nem is tetszik, - még akkor is, ha egyébként igaz, és építő szándékkal mondják.
Azt ugye tudjuk, hogy a stílus maga az ember, így ha a körülöttünk lévőket nem is tudjuk megváltoztatni, érdemes saját magunkon csiszolni, ha nem akarjuk megbántani a másikat, de azért mégiscsak elmondanánk, hogy az a tuti, amit mi gondolunk. Persze ha semmi inspirálót nem tudunk mondani, és csak a másik felé kerekedés a cél, lehet, hogy érdemes inkább csendben maradni.
Az úgynevezett szendvicskritikát általában a főnökök alkalmazzák a beosztottjaik felé, és mindenképp négyszemközt, hisz alaptétel, hogy kritizálni négyszemközt, dicsérni pedig tömeg előtt kell.
Na de vissza a szendvicshez. A szendvicskritika három részből áll: kenyér, töltelék és kenyér. A kenyér jelképezi a pozitívumot, a töltelék a mondandónk negatív része, utána pedig ismét a kenyér, azaz pozitívum következik.
Itt egy példa rá:
„Nagyon szépen terítettél meg a vasárnapi ebédnél, bár a főétel nekem nem ízlett, de a desszert és a borok kiválóak voltak, jól éreztem magam.”
Vagy:
„Mindig is becsültem a szorgalmadat és kitartásod. A legutóbbi munkád szerintem nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, de van ott még több is. Biztos csak fáradt voltál, de tudom, hogy képes vagy újra jól teljesíteni!”
Ugye mennyivel másképp hangzik, mintha azt mondtuk volna, hogy életünk legrosszabb szakácsával találkoztunk a hétvégén, vagy micsoda balek volt már megint a kollégánk?
A pozitívum-negatív-pozitívum szentháromság mellett másik lényeges elem, hogy ne a másikról, hanem a mi érzéseinkről beszéljünk azzal kapcsolatban, ami zavar bennünket. Így máris egy kicsit élét vettük a mondandónknak.
Az egészhez persze kell egy elhatározás, hogy ne megbántani, hanem inkább motiválni és jobbítani akarjuk a másikat. Ezzel hosszútávon mindenki csak nyerhet.
A címlapfotót itt találtuk.
