„A leves nálam mindig évszakos történet. Tavasszal, nyáron nem kívánom. Október körül, amikor már túl vagyunk a szüreten és 15° C alá esik a hőmérséklet, akkor kívánom meg az egytálételeket és a leveseket. Azok közül is kimondottan preferálom a nagymama-féle klasszikus, több órán át főtt, tartalmas, kellemesen zsíros, kicsit csípős verziót, amihez mindenképpen fanyarabb, savasabb bort tudok elképzelni, amit számomra a juhfark testesít meg. Sokkal jobban szeretek enni, mint inni, ebből adódóan nekem fontos szempont, hogy egy jó ételt ne vigyen el a bor, karakterében azonban mégis meghatározó legyen. Ezért választottam és ajánlom az András Juhfarkot. Korábban azt gondoltam, húsleveshez nem való a bor. Azóta kipróbáltam, használom, fogyasztom, működik.”
A Juhfark hungarikum, igazi kuriózumnak számító szőlőfajta, hiszen csak a kimondottan jó évjáratokban ad minőségi bort. Annak ellenére, hogy a Balatonfüredi-Csopak borvidék szélén is inkább az olaszrizling a meghatározó, a juhfark is nagymértékben előfordul, ami arrafelé nem olyan savas, nem annyira határozott és kemény, mint másutt, hanem kicsit lágyabb, így sokkal populárisabb.
„E két fajta házasításából 2008 óta készítek cuvée-t, mégis először a 2015-ös év termése hozott olyan eredményt, amit palackba illőnek éreztem. Tavaly a feleségem születésnapján szüreteltünk. 25 mázsa termésre számítottunk, mire a végére értünk, 40 lett belőle, mely mennyiséget az említett jeles nap megünneplését követően hajnalban és egyedül mertem be a konténerből. .. Akkor döntöttem úgy, bármi is történjék, ebből márpedig bor lesz!
A termés szép volt, kétségem tehát a továbbiakban nem fűződött a döntésemhez. 20,5 mustfokkal szüreteltünk, s mivel a 18-19 mustfok a juhfarknak már jó, az előbb említett, mondhatni tökéletes eredménynek számított. A Lídia Borház eme házasításának velejárója, hogy a hungarikum fajta mellé kb. 5-10% szürkebarát kerül.”
„Nálunk tradíció, hogy minden családtag választhat egy szőlőfajtát, vagy egy házasítást. Eldöntheti, hogy milyen karaktere legyen, majd annak nevet is adhat. Mivel nekem a juhfark és a szürkebarát volt a fiatalkori nagy kedvencem, hát azok házasítása mellett döntöttem, így kapta a 2015-ös év palackba zárt cuvée-je az András nevet.”
A nászéjszakák boraként is emlegetett juhfark a végletek bora: valaki vagy nagyon megkedveli, vagy soha többet nem kíván rá. Ennek oka a magas savtartalomban rejlik, amire a fogyasztók egyre inkább érzékenyek. Ámbár újbor formájában már az idei juhfark is elkészült, van karaktere, napról napra változik, mégis palackba zárva majd csak január-február tájékán érdemes keresni. Ebből adódik, hogy most még a tavalyi év termését kínáljuk, melynek kimondottan jó tesz az egy év távlat, ez idő alatt ugyanis lekerekedtek a savak, a bor fogyaszthatóbbá vált. Nem olyan nyers, nem olyan karcos, így az András Juhfark a húsleves mellett akár a karácsonyi asztalra is kiváló választás lehet.
"A Juhfark hungarikum, igazi kuriózumnak számító szőlőfajta, hiszen csak a kimondottan jó évjáratokban ad minőségi bort. "
Ecoport Magazin
Ring Júlia | Fotó: Tál Dominik
