Kétségtelen, hogy van abban valami izgalmas, amikor akkor érsz haza a szórakozásból, amikor a világ még épp csak ébredezik, és minden lassú és csendes. A fiatalság bohósága ez, a tudat, hogy még duzzad benned az erő és bármire képes vagy. És most nem arra gondolok, amikor kettős látással botorkálsz haza a lakásodig, hanem mondjuk arra, amikor átszeled a fél országot, hogy egy napot eltölthess a kedvenc fesztiválodon, és reggelig tényleg tiéd az egész éjszaka, mert csak hajnali 5-kor jön az első vonat, vagy amikor öt óra tánc után is lelkes vagy.
A hagyományos bulikultúra persze épp inkább az első verziót vetíti elénk: éjfélig-hajnali egyig alapozás, aztán másnapra virradóra végre el lehet indulni a szórakozóhelyre, ahol még megfejeljük kicsit a jókedvet, hogy három-négy órával később rendesen elázva térjünk nyugovóra.
Ezzel a tradícióval mennek szembe azok az alternatív kezdeményezések, amelyek reggel 6:30 és 9:30 közé teszik a buli idejét, az alkoholt és egyéb tudatmódosító szereket pedig szigorúan kizárják. A legismertebb közülük is talán a Morning Gloryville, aminek magyarországi mutációja Pesthajnal néven indult pár évvel ezelőtt, kisebb-nagyobb sikerrel.
Az eredetileg Kelet-Londonban startolt Morning Gloryville-t két jó barát hozta létre, akik a húszas éveik végére egész egyszerűen megcsömörlöttek a bulizásnak azon fajtájától, ahol az emberre még mindig ferdén néznek, ha a Mit iszol? kérdésre azt mondja: Csak egy kólát. Pedig féktelenül és felszabadultan tombolni akkor is lehet, ha az ember ereiben nem csörgedezik whisky.
A Morning Gloryville-en és társain italként egészséges gyümölcsleveket és kávét szolgálnak fel, az unalomnak viszont ugyanúgy nem adnak teret: mintegy a reggeli edzés kötetlenebb, pörgősebb, játékosabb formájaként zene szól, a táncparketten a legkülönbözőbb arcok ropják, akinek pedig úgy tartja kedve, jógázhat, de masszázst is kérhet, vagy gyermeki énjét felszabadítva majomhintázhat és ugrálhat.
Amolyan buli ez szelíd motorosoknak, akik nem vágynak arra, hogy szombat hajnalban a padlóról kelljen felsikálni őket, de nem is otthonülő típusok, és van bennük elég kíváncsiság a formabontó dolgok iránt, no meg egy nagy adag bátorság is.
Merthogy bizonyos szempontból kell ahhoz némi rátermettség, hogy valaki akár egy hideg téli reggelen is felkeljen ötkor és kimozduljon – elsősorban a komfortzónájából. Természetes fényben fürdőző teremben, a gátlásokat oldó alkoholos pohár nélkül ugyanis sokan igencsak elveszettnek érzik magukat, pedig aki folyton csak arra támaszkodva tud ellazulni, az valószínűleg az élet más területein sem fogja könnyedén venni az akadályokat.
Szóval egy ilyen élmény önbizalmat is adhat (ebben egyébként segítenek a beépített „tánckatalizátorok”, akik pontosan arra vannak képezve, hogyan csábítsanak bulizni), és nem mellesleg egy nagy adag nyitottságot. A kezdeményes alapítói szerint a reggeli "ereszd el a hajam" partik egyik legjobb tulajdonsága, hogy képes a legkülönbözőbb rétegeket és korosztályokat összehozni, és valódi közösségi élményként funkcionálni.
Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen különleges, egészen más, oldott hangulatú napindító után felfrissülve, lelkesen sokkal könnyebb a hétköznapi tevékenységeket teljesíteni.
