A mozik és a tévék is rákattantak a témára az elmúlt másfél évben. Tavaly az év egyik legjobb filmje volt az Ex Machina, amiben az Oscar-díjas Alicia Vikander alakította a gépet. A történet szerint az öntudattal rendelkező robotokat megalkotó fejlesztő egy alkalmazottja segítségét kéri, hogy kiderítse, átmenne-e alkotása a Turing-teszten?
Ex Machina
A Turing-teszt az Enigma kódját feltörő Alan Turinghoz kapcsolódik.* A teszt célja, hogy egy gépről megállapítsa, az képes-e olyan mértékben emberi válaszokat adni, hogy az őt tesztelő ember ne tudja eldönteni, a válasz embertől vagy géptől érkezett. Írásos kommunikációban ez könnyebben elérhető, ha egy gép kellő mesterséges intelligenciával rendelkezik, a chatfelületen adott válaszai nem sokban különböznek az emberekétől. Attól azonban még messze vagyunk, hogy olyan robotokat alkossunk, amiket szemtől szemben sem tudunk megkülönböztetni az embertől. Alex Garland filmje azokat a filozófiai kérdéseket boncolgatja, hogy képesek lehetünk-e olyan mesterséges intelligenciát létrehozni, ami megtanul érezni, ha pedig ez bekövetkezik, hogyan viszonyul egymáshoz ember és gép? Lehetünk-e szerelmesek egy gépbe, ha az valószerű személyiséggel rendelkezik? És tud-e viszont szeretni, vagy az egész csak program? És vajon mi magunk nem csak programokat hajtunk végre?
Westworld
A robotok öntudatra ébredésével két kiváló tévésorozat is foglalkozik. Az HBO-n futó Westworld valódi amerikai módjára grandiózus díszletek közé helyezte a történetet, és elsősorban a plotra koncentrál: kérdéseket tesz fel, egyre többet, és hosszas lebegtetés után időnként megválaszol néhányat, hogy ezzel még több kérdést tegyen fel – a Lost jól bevált receptjét követve (nem véletlen, hogy J. J. Abrams is ott ül a stábban). Megkonstruál egy egész világot, és a világ működésének sajátságos szabályait a néző elől is titkolva kelt feszültséget, hiszen mi magunk sem tudjuk, mire számíthatunk.
Humans
A britek más utat választottak: egy skandináv sorozatot feldolgozva hozták létre a Humans című szériát, aminek már a második évada fut a Channel 4-on. Ők sokkal földhözragadtabban közelítik meg ugyanazt a kérdést, a robotokat pedig nem egy Jurassic Park-szerű rezervátumban üzemeltetik, hanem napjaink valóságában, hétköznapi családok otthonaiban ábrázolják őket. Emiatt egészen más a Humans hangulata, mint a Westworldé, itt nincsenek orgiák és tömegmészárlások, a brit sorozatokra jellemző módon az alkotók igyekeznek irodalmi mélységű kérdéseket feltenni, miközben szórakoztatnak. Az érző robotokkal kapcsolatos elméleti filozófiai feltevések mellett arra is használják az úgynevezett synth-eket, hogy tükröt állítsanak elénk, hús-vér hétköznapi emberek elé. A szereplők erkölcsi dilemmák elé kerülnek, ki jól, ki rosszabbul reagál ezekre, és a sci-fi felütés ellenére annyira hétköznapi az egész, hogy nehéz nem azonosulni a szereplőkkel.
Akit tehát érdekel a téma, szerencséje van: eldöntheti, hogy melyik megközelítés érdekli inkább, a Westworld látványos, intenzív, grandiózus világa, vagy a Humans emberközelibb, elgondolkodtatóbb, karakterközpontúbb olvasata.
* (Amúgy Turing-ról is készült film a közelmúltban Kódjátszma címmel, Benedict Cumberbatch főszereplésével.)
