Az avatáson Némedi Lajos alpolgármester jelezte: Cholnoky ezer szállal kötődött Veszprémhez, emlékét a város is igyekszik méltón őrizni: nevét városrész, iskola, utca őrzi, és mostantól a Csatárhegyen emlékkő is.
Halmay György és Némedi Lajos
Halmay György, a körzet önkormányzati képviselője szerint a legjobb emlékezés, ha Cholnoky munkásságát beépítjük a hétköznapjainkba: vigyázunk a környezetünkre, tiszteljük a természetet, azt nem legyőzni akarjuk, hanem harmóniában élni vele.
Pál Lajos, a VERGA Zrt. gazdasági vezérigazgató-helyettese az erdészet közjóléti feladatairól beszélve kifejtette: a társaság az elmúlt években a társadalmi igényeknek megfelelve kilátókat épített, turistaházakat és erdei útvonalakat újított fel annak érdekében, hogy az emberek szívesen töltsék szabadidejüket a szabadban.
A földrajztudós életét és munkásságát Rybár Olivér és Jákói Bernadett méltatták.
Cholnoky Jenő, a magyar geográfia jelentős alakja, Veszprémben született 1870. július 23-án. A mérnöki diploma megszerzése után 1892-ben a Műegyetem vízépítési tanszékén, Klimm Mihály professzor mellett kapott tanársegédi állást. Lóczy Lajos nemzetközi hírű földrajztudós 1894-ben meghívta asszisztensnek a Tudományegyetem földrajzi tanszékére, s ajánlásával Cholnoky 1896-ban Kínába ment tanulmányútra. A feladata az volt, hogy tanulmányozza a Kínai-alföld nagy folyóinak deltavidékét, s derítse fel a Sárga-folyó és a Jangce mederváltozásainak okait, körülményeit. Két év alatt feldolgozta a deltavidékek hidrográfiáját, felfedezett egy nagy lávamezőt Mandzsúriában, és a néprajztudomány számára is értékes anyagot gyűjtött.
1903-ban megszerezte második doktori oklevelét, és nem sokkal később a leíró földrajz magántanárává habilitálták. 1905-ben nyilvános rendes tanárnak nevezték ki a kolozsvári Tudományegyetemre, és megbízták a földrajzi tanszék vezetésével. Kolozsvárott magas színvonalra emelte az egyetemi oktatást, közben tanulmányozta és leírta Erdély természeti viszonyait. Az MTA 1920-ban levelező tagjává választotta, s a rákövetkező évben kinevezték a budapesti Tudományegyetem tanszékvezető tanárává. Klimatológiával, hidrogeográfiával, geomorfológiával és leíró földrajzzal is foglalkozott. Tőle származik a folyók szakaszjellegének elmélete. Legkiválóbb munkái: A Balaton limnológiája (1897), A futóhomok mozgásának törvényei (1902), A Balaton jege (1907), A Balaton hidrográfiája (1918), Általános földrajz I–II. (1923), A földfelszín formáinak ismerete (1926), Magyarország földrajza (1929), A Föld és élete (1936–37), Kőrösi Csoma Sándor (1940). 1950. július 5.-én hunyt el Budapesten.
(forrás: Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság)
