Nemrég egy önismereti foglalkozáson vettem részt. A bemutatkozás során jelzőket kellett írnunk saját magunkról. Voltak szavak, amelyeket szinte mindenki elmondott magáról: kedves, megbízható, segítőkész… Bevallom, kicsit már el is untam magam, amikor hirtelen elhangzott két olyan szó, amire felkaptam a fejem.
Kép: noop.nl
Valaki a „monoton” és a „lassú” jelzőkkel mutatta be magát. Ötletem sem volt, mit ért ezalatt a lány, így hát kérdeztem. Milyen jól tettem!
„Megvannak a kedvenc filmjeim, együtteseim, könyveim, amelyekre soha nem unok rá. Szeretek mindenre időt szánni, nem tudok olyan könnyen továbblépni, mint mások. Lassú pedig azért vagyok, mert gyakran akkor jut eszembe a megoldás egy problémára, amikor már kifutottam az időből.” – magyarázta.
Gondolkodóba estem. Főleg azért, mert személyesen megszólítva éreztem magam. Ugyanis épp azokat a heteket éltem át, amikor annyi volt a teendőm, hogy mindenhol ott akartam lenni, ebből pedig az lett, hogy sehol sem voltam ott. Legalábbis fejben.
Felgyorsult a világ, ingerek jönnek mennek, az információ olyan mértékben zúdúl ránk, hogy mire felfogjuk mi történt itt, a világ már az ott-ra figyel.
Stock photo
Mára szinte minden helyettesíthetővé vált. Annyi mindent kell észben tartanunk és annyi a kötelességünk, tennivalónk, hogy semmiben nem tudunk igazán elmélyülni. Reggel a munkába menet már azon gondolkozunk, mikor kell elhozni a gyerekeket a suliból. Este az ágyban már a holnapi prezentációt pörgetjük a fejünkben.
Egyre kevésbé vagyunk jelen a saját életünkben.
Lassan elfelejtjük, milyen az, amikor megállunk, körbenézünk és felismerjük mindazt, ami körülvesz minket. Szánjunk időt rá, hogy gyönyörködjünk a sárguló levelekben, hogy visszamosolyogjunk a buszsofőrre és ha öröm ér bennünket, ragadjuk meg. Helyezkedjünk bele, tegyük magunkévá a pillanatot és élvezzük, amíg tart. A munka megvár. A bevásárlás és a takarítás szintén.
Jonny Ruzzo: Bored at work
Nincs semmi rossz abban, ha az ember ragaszkodik a saját szertarásaihoz és megvannak az örök kedvencei. Sőt, kell néha, hogy egész nap ágyban lustálkodjunk és kikapcsoljuk a telefonunkat. Csak a média ma már mást sugall: futószalagon, tömegszámra jelenik meg az újabb, a jobb. A munkaidő nem ér véget déután négykor, folytatódik otthon az emailek olvasgatásával és a "csak még egy telefonhívást elintézek" típusú mondatokkal.
Ha nem azonosulsz a legújabb trenddel, lemaradsz és ha egyszer elveszted a fonalat, máris úgy érzed, valami fontos dologról maradtál le. Pedig az igazán fontos dolgok a szemed előtt történnek. Csak lásd meg őket!
