A Veszprém Portré születésnapi bulija éppen olyan volt, mintha az Íródeák udvarára varázsolták volna a hagyományos disznóvágások önfeledt hangulatát, ahol a konyhai teendőknél fűszerként egy kis kultúrát, tudományt is adtak. És ezt még csak véletlenül sem kell pejoratívan érteni, de hát valóban volt egy kis mangalicapörkölt a tányérokba tálalva, egy kis pálinka, és mellette film- és fotóművészet, irodalom, pici gasztrotudomány és zene.
A délutánt Babják Tamás, a magazin állandó fotósának Portré(k) című kiállítása nyitotta meg az Íródeákban az elmúlt öt esztendő fotóinak válogatásából, melyhez Pethő Imre főszerkesztő intézett néhány szót. Talán ez a fotókiállítás és a délután programja mutatja a legjobban a Portré szellemiségét: hogyan hozzunk létre kis pénzből, sok munkával, de abszolút jókedvűen és szeretettel valami jót.
Valószínűleg ez az, ami a magazin sikerét is adja, a mutatók alapján ugyanis az látszik, az emberek szeretik a Portrét: a mérlegen 15 lapszám – köztük tematikusak, kísérleti jellegűek, „könnyűzenei CD”, nyomtatott kiadvány –, a másik oldalon pedig több mint 64000 egyéni látogató.
Szóval a Portré igazán szerethető, és ez a fotókon is tetten érhető, ahogy az interjúalanyok megnyílva a riporterek és a fotós kamerája előtt, legőszintébb arcukat is megmutatták – azt, amit esetenként még a szülinapi bulin jelenlévő ismerősök is csak ritkán látnak.
A képes összeállítás után aztán Bozsik Péter vajdasági születésű, 1992 óta Veszprémben élő író, szerkesztő, az Ex Symposion főszerkesztője, A pálinka dicsérete és más történetek című novelláskötet szerzője alapozta meg a hangulatot a gasztronómiai programokhoz. Az író a Portré felelős szerkesztőjével, Szaksz Balázzsal beszélgetve mesélt könyve keletkezési körülményeiről, miszerint rá kívánt cáfolni Hamvas Béla gondolataira, aki szerint nincs jó pálinka. Bozsik Péter szerint ugyanis a pálinka a gyümölcs lényege és értelme, náluk pedig óriási hagyománya van a pálinkafőzésnek. Majdnem mindenki főz, és majdnem mindenből. Így készülhetett egyik évben kukoricapálinka, ami élete legrosszabb szeszes itala volt.
A jó pálinka készítésének azonban megvan a titka: érdemes a két ismert technológiát, a kisüstis és az oszlopos módszert ötvözni, az ital pedig akkor lesz a legjobb, ha minél nagyobb mennyiségben mérjük a cefrét, mert úgy könnyebb elválasztani belőle az értékes párlatokat. Erről már Kovács Miklós, a Petendi Pálinkaház vezetője beszélt a könyvtár Kisfaludy-termében, aki saját készítésű, ízes pálinkáinak kóstoltatásával támasztotta alá szavai igazságát.
A gyomor persze nemcsak italt, hanem étket is kíván egy ilyen délutánon. Kiss Sándor operatőr és felesége, Melocco Anna rendező közös, Történet a mangalicáról című ismeretterjesztő filmje részletesen is beavatta a jelenlévőket abba, miért olyan népszerű ma már az egész világon ez a Magyarországon őshonos sertésfajta, majd Felber Károly mangalicapörköltjét falatozva mindenki személyesen is utánajárhatott a mítoszoknak.
S ha már lúd, akarom mondani, malac, akkor legyen kövér: a szülinapi mulatságra a Malac zenekar koncertje tette fel a koronát egy laza rock ’n’ roll esttel. Jó kis összeröffenés volt.
