Megannyi, utolsó percben szertefoszlott álom után Magyarország labdarúgó-válogatottja tavaly novemberben kiharcolta a részvételt az Európa-bajnokságra. A Norvégia elleni pótselejtező visszavágóját a veszprémi Sport sörözőben követtük barátaimmal. Meglett férfiak arcán potyogtak a könnycseppek az évtizedek óta várt siker láttán. Még akkor sem, legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy egy nemzet állhat majd a magyar labdarúgás mögé.
Az Eb-szereplés aztán megmutatta, micsoda társadalmi erő lakozik a labdarúgásban. Tízezrek vonultak ünnepelni az utcára, piros-fehér-zöldbe bújt az ország, mindenki a válogatott sikerében fürdött. Ami talán ennél is fontosabb volt számomra, kreatív, felépített, tudatos játékot láttam a magyar válogatottól, amely hátrányban sem rezzent össze, s leírni is furcsa, megérdemelt döntetlent játszott a későbbi Eb-győztes Portugáliával.
Magyar győzelmet ünneplő tömeg az Óváros téren
A csoportgyőzelem után az egyik legnehezebb ellenfél, a világranglista második belga válogatott megmutatta, van még hova fejlődnie a nemzeti tizenegynek. Egy barátom úgy fogalmazott, soha nem volt ilyen boldog egy négygólos vereség után. És igenis, volt miért mosolyogni, Magyarország az Eb meglepetéscsapataként óriási előrelépést mutatott.
Valami hasonló produkciót vártam klubcsapatainktól is. Azt, hogy szívvel-lélekkel, ha kell, csúszva-mászva tegyenek meg mindent a sikerért. Kijózanító pofonokat kaptam. Az idehaza egyeduralkodó, válogatott labdarúgók sorát felvonultató Ferencváros, a jóval szerényebb lehetőséggel rendelkező albán ezüstérmessel, a Partizanival szemben maradt alul, és búcsúzott rögtön a Bajnokok Ligájától. Mindezt gyenge, ötlettelen futballt mutatva, s égbekiáltó ziccereket kihagyva.
MTI fotó: Koszticsák Szilárd
Az MTK és a Debrecen sem hagyott mélyebb nyomot a nemzetközi porondon, mindkét csapat búcsúzni kényszerült az Európa Liga második körében.
A Videoton bírta legtovább, a fehérváriak bátor játékot produkálva csütörtök este hosszabbítás után kényszerültek megadásra esélyesebb dán ellenfelükkel szemben. Így ismét európai kupacsapat nélkül telik az ősz. Az okok sokrétűek, de az eredmény mindenképp lesújtó, egy lépést sem tettünk előre az előző évekhez képest.
Karnyújtásnyira az olimpia, bízom benne, hogy Hosszú Katinkáék egyhamar feledtetik klubfutballunk újabb égését.
