Nem egy friss, idei filmről beszélünk, de az üzenet aktuális. Az érzelmi zsaroláson, beteges féltékenységen és bizalmatlanságon, manipuláción alapuló kapcsolatok száma ugyanis több az egynél. Ez pedig több annál, mint amennyinek lennie kellene.
A történet szerint Amy és Nick találkozásakor rögtön fellobban kettőjük közt a szikra, ezt pedig ugyanolyan biztató fejlemények követik. Minden jel arra mutat, hogy házasságuk boldog és kiegyensúlyozott. Egy nap azonban Amy eltűnik, átrahagyott naplójából pedig hamar kiderül: csak a felszínen voltak rendben a dolgok. Az elviselhetetlenül sok feszültséget tartalmazó film előrehaladtával a fekete kezd fehérré válni (és fordítva) míg végül senki nem lehet biztos abban, ki a bántalmazó és ki az áldozat.
Ezzel pedig lépjünk is ki a fikcióból a való életbe. Azt ugye senkinek nem kell elmondani, hogy minden relatív. Aki bennragadt egy rossz kapcsolatban, annak nem igazán segít, ha azt mondják neki: „Hagyd ott.” Nyilván ez a leginkább ésszerű döntés. DE. Egy ilyen viszonyban semmi nem ésszerű vagy logikus, és jó eséllyel a bántalmazott félnek rengeteg veszítenivalója van. Legalábbis ő így érezheti, mert – teszem azt – partnere tudatosan építi le az önbecsülését és elszakítja a barátaitól és a családjától.
Sőt arra is bőven akad példa, hogy egy húsz évig prímán működő házasságban egyszer csak bekattan az egyik fél. Évtizedeket éltél le valakivel, akire a másik feledként tekintesz, aki gyerekeket szült neked, vagy te adtál neki gyermekeket és egyszer csak minden előzmény nélkül elcsattan egy pofon vagy talán több is. Aztán megígéri, hogy soha többé nem tesz ilyet, sír és térden csúszva könyörög neked. Mit teszel? Megbocsátasz, mert meg akarsz. Mert hinni akarsz neki és amúgy is ne izgassuk fel a gyerekeket és ne legyenek kellemetlenek a családi ünnepek a válás miatt. Talán még oda is eljutsz, hogy elhiteted magaddal: megérdemelted, te provokáltad ki.
Nincs könnyű dolgunk ismerkedés során, a párkapcsolati pszichopaták ugyanis eleinte általában a legfigyelmesebb, legmegértőbb és legelbűvölőbb hódítók. A gyanús dolgok azonban hamar felszínre bukkannak. Ilyenkor egyet lehet tenni: menekülni. Hiszen amint érzi a partner, hogy egyre többet engedhet meg magának, mert nem ütközik ellenállásba, meg is fogja tenni. Tény. Egy ilyen kapcsolat nem lesz jobb, az ilyen ember pedig nem fog megjavulni, ugyanis beteg. Irracionális félelmekkel és tévképzetekkel van tele az agya. Magában nem biztos, önmagával szemben elégedetlen, ezáltal pedig olyan szintű frusztráció gyülemlik fel benne, amit máson kell levezetnie. Nyilván azon, aki hagyja.
A bántalmazó fél minden életkedvtől, önbecsüléstől, szociális kontakttól megfosztja „áldozatát”, akinek a kapcsolat nem önfeledt boldogságot jelent, csupán szolgaságot és megfelelési kényszert. Átkozottul nehéz kilépni egy ilyen viszonyból, és még ha sikerül, akkor is életre szóló lelki sebeket okozhat, de a lényeg ugyanaz: ki kell lépni.
