A Chihiro szellemországban (Spirited Away) 2001-ben jelent meg, két év alatt pedig 30 elismerést zsebelt be világszerte, köztük a legjobb animácós filmnek járó Oscar-díjat is. Japánban a legtöbb bevételt hozó film lett lekörözve ezzel a Titanicot.
A történet szerint Chihiro, egy tízéves kislány szüleivel új helyre költözik, útközben azonban eltévednek és egy furcsa szellemvilágban találják magukat, egészen pontosan egy fürdőházban, ahova különböző világok istenei és szellemei járnak felfrissülni. A lelkek fürdőházának elképzelése egyébként a sintó hagyományból ered.
Miyazaki műveinek sok közös vonása van, de szerintem a legcsodálatosabb az, hogy mindegy, melyik filmet nézzük meg először, ha fogékonyak vagyunk rá, biztosan nem fogunk tudni leállni. A Chihiro szellemországban, A vadon hercegnője, A vándorló palota, a Totoro vagy A szél harcosai mind komoly üzenetet tartogatnak, melyek általában az ember és természet viszonyát domborítják ki, de ez csak a jéghegy csúcsa: fricskát mutatnak az értelmetlen háborúzásnak és gyilkolásnak, az emberi hatalomvágynak és kapzsiságnak és felhívják a figyelmet a tradíciók ápolására és az ősi értékek tiszteletben tartására. Ehhez érdemes tudni, hogy Japánban rengetegféle szellemet, démont és túlvilági lényt tartanak számon, melyekkel egytől egyig tisztelettel kell bánni.
Aki abszolút szkeptikusa áll hozzá a természetfeletti jelenségekhez, annak sem kell leírnia a Miyazaki-filmeket, mert a misztikum és a sejtelmes képi világ (amely mérhetetlenül részletgazdag és lenyűgöző) mesterien ellensúlyozza a való világot fenyegető, nagyon is aktuális problémákat és témafelvetéseket, mint például a környezetszennyezést és a klímaváltozást, amelyek már mindennapi életünkre is komoly behatással vannak.
Chihiro találkozik egy Folyamistennel, akit belepett a mocsok és a bűz az emberek mértéktelen szemetelése miatt. Ám ahogy már említettem, az emberek hanyagságának következményét szinte minden alkotásában hangsúlyozza a rajzfilmkészítő, mitöbb Miyazaki A vadon hercegnőjének teljes történetét az emberek mohóságára, illetve az iparosítás és gépesítés okozta károkra élezi ki.
Miyazaki egyébként forgatókönyv nélkül készíti filmjeit.
Amikor elkezdem a történetet, még fogalmam sincs, hogyan fog alakulni és mi lesz a vége. Nem én csinálom a filmet, ő kreálja saját magát.
Az animációs film bővelkedik az utalásokban. A fürdőház vezetője, Yubaba úgy tartja fogságban szolgálóit, hogy elveszi tőlük a nevüket.
Akit megfosztanak a nevétől, attól szimbolikusan a régi életét veszik el, hiszen aki elfelejti, hogy hívták régen, az elfelejti azt is, ki volt ő valójában.
A neveknek egyébként egyéb jelentősége is van, történetesen viselőik személyiségét tükrözik. Yubaba neve például fürdőházi boszorkányt jelent, Chihiro neve pedig ezer ölet, új neve a Chihiro japán szó első jeléből megmaradt, Szen jelentésű kandzsi pedig már csak ezret jelöl.
Az ifjú hősnőre hirtelen hatalmas felelősség zúdul: nem csak szüleit kell megmentenie, hanem egyedül kell boldogulnia egy számára ismeretlen helyen és rengeteg viszontagság árán rá kell ébrednie, ki is ő valójában, mert csak így nyerheti vissza szabadságát és régi életét.
A Chihiro szellemországban nem fukarkodik az irodalmi párhuzamokkal sem. Az emberek malaccá válása mohóságuk következtében például az Odüsszeiára emlékeztet, Chihiro nevének elvétele pedig hasonlít a kis hableány hangjának elvételére Andersen klasszikusában.
Miyazaki fontosnak tartja, hogy hősei ne legyenek egyoldalúan jók, vagy rosszak, hanem emberközeliek maradjanak, akik a rájuk nehezedő nyomás súlya alatt néha önzően viselkednek, vagy hibáznak.
