Az Amerikai Könyvtárszövetség (ALA) évente jelentésben teszi közzé, melyek azok a könyvek, amelyek tartalmuk vagy nyelvezetük miatt erősen kifogásolhatók, így kerülendők a fiatalok számára. Az idei „tiltólistára” többek között a – gyakorlatilag előre borítékolható – Szürke50 mellett a Biblia is felkerült, számomra azonban a legmeglepőbb a lista első tétele, John Green általam is kedvelt Alaska nyomában című regénye volt.
Alaska nyomában
Csodálkoznom persze nem kellene: nem Green könyve az első, ami a tinik körében óriási népszerűségnek örvend (nagyjából minden 2. külföldi Tumblr blogon biztosan ott szerepel a Csillagainkban a hiba sztárszerzőjének első regénye), sokak szemében viszont szálka. Az ALA listáján korábban olyan, ma már klasszikusnak számító könyvek is szerepeltek, mint a Harry Potter kötetek, a Ne bántsátok a feketerigót!, a Zabhegyező vagy Stephen Chbosky Egy különc srác feljegyzései című műve.
Mindebben csak az az érdekes, hogy szintén a napokban jött a hír, miszerint az angliai The Reading Agency listát tesz közzé, amelyen olyan, mentálhigiénés szakemberek és fiatalok által ajánlott könyvek szerepelnek, amelyek segíthetnek átlendülni a mentális zavarokkal küzdő tiniknek életük nehéz szakaszain, és amelyeket amolyan egészségügyi receptként „írhatnának fel” háziorvosok és iskolaorvosok.
Az egy különc srác feljegyzései filmváltozatban is hódított
A javaslatok között vannak önsegítő könyvek, memoárok és regények is, többek között a már emlegetett Egy különc srác feljegyzései is. Ez pedig egy érdekes kérdést vet fel, nevezetesen, hogy
hogy lehet, hogy amit az egyik oldal legszívesebben a máglyára vetne, arra a másik segítségként tekint egy nagyon komoly probléma megoldásában? És azt is, hogy ennyire nem ismerjük a mai fiatalokat, bizonyos esetekben a saját gyerekeinket?
Chbosky műve és az Alaska nyomában ugyanis lényegében egy és ugyanazon kategória. Mindkettő kultikusnak számít a kamaszok körében, mindkettő szókimondó, nem riad meg a nyersebb fogalmazástól, nyíltan ábrázolja a szexualitást, a fiatalok időnként drogoznak és isznak bennük, küzdenek a kirekesztettség ellen és megpróbálnak a felszínen maradni az életüket beárnyékoló tragédiák után. Első olvasatra erre rá is lehetne vágni, hogy ja igen, akkor megvan, miért kerülendők: mert rossz példát mutatnak.
Ez azonban így óriási ferdítés lenne. Lehet, hogy egyik könyv sem finomkodik, de
rendkívül komoly problémákat feszegetnek és megpróbálnak útmutatást adni azoknak a tizen-huszonéveseknek, akik a szereplőkben önmagukra ismerhetnek.
Mert sajnos Chbosky és Green hőseivel egyetemben a való világ fiataljai is gyakran küzdenek depresszióval. És ezek után egyszerűen azt mondani, hogy károsak ezek a könyvek, az én olvasatomban olyan, mintha fittyet hánynánk a fiatalok problémáira, mintha azok nem is léteznének.
Pedig léteznek. Csak lehet, hogy a mindennapi rohanásban túl fáradtak vagyunk észrevenni, hogy mi húzódik meg a kamaszok szemtelensége vagy látszólagos érdektelensége mögött. Így aztán a segítség is elmarad.
Szóval amíg ebben nincs változás, addig szerintem talán hagyni kéne, hogy hadd olvassák ezeket a regényeket a fiatalok. Szerencsére egyre több értékes YA (young adoult) regény jelenik meg a piacon, amelyek következetesen és éretten beszélnek nagyon komoly lelki vagy testi problémákról, és szépen terelgetik a fiatalokat. Valószínű, hogy többet fognak ezek segíteni nekik, mint egy 700 oldalas Anna Karenina. (Ami nem jelenti azt, hogy utóbbi ne lenne jó regény, csak ebben a szituációban kevésbé releváns.) És ajánlanám, hogy néha egyet-egyet vegyenek a kezükbe belőlük a szülők is, ha kicsit jobban akarják érteni a gyerekeiket.
