A legtöbb ember csak addig örül az eredményeidnek, amíg nem vagy náluk is sikeresebb. Úgy tűnik, ez a gondolat nem akar veszíteni aktualitásából. Magam is megtapasztaltam elégszer, és mint mindenki más, én is igyekszem megválogatni a személyeket, akiket az életembe engedek.
Mert igenis óriásiban befolyásolja az életedet, hogy milyen emberekkel veszed körül magad.
Szóba hoztam a magyar mentalitást. Ennek pedig az az oka, hogy elkeserítően szembetűnő, mi magyarok mennyire visszahúzunk mindenkit, akinek kicsivel is jobban megy a sora. Mielőtt mindenki felhördülne, kihangsúlyoznám:
kivétel mindig van!
Az i-D nemrég híres szupermodelleket – köztük a világot meghódító magyar lányt, Palvin Barbarát - kért fel a világ minden pontjáról, hogy mutassák be egy kicsit anyanyelvük szépségeit s míg a többi lány videója alatt szinte minden kommentelő arról áradozott, hogy milyen büszke a hazáját képviselő lányra, addig ki lehet találni, mit léptek a magyarok.
Nem voltak elragadtatva. A mindig mindent jobban tudó okosok valószínűleg hatalmas belső kényszertől vezérelve, egymást buzdítva kezdték el kritizálni szegény Barbit és a „borzalmas” videóját.
Nemes Jeles László filmje, a Saul fia 35 év után hozott újra Oscar-díjat Magyarországnak. És mit tettek a magyarok? Össznépi zsidózásba kezdtek.
Még mindig hangsúlyozom: tisztelet a kivételnek.
Végül hadd hozzak egy személyes példát: az életem jelenleg tündérmesébe illő, és sokan úgy gondolják, ezért bocsánatkéréssel tartozom. Hét éve ismertem meg az első szerelmemet. Az élet persze úgy alakult, hogy külön utakat jártunk évekig, és valahogy az időzítés is mindig rossz volt. Rengeteg akadályba ütközünk, számtalanszor voltunk buták, gyávák, túl büszkék és rengeteget harcoltunk egymásért. Nemrég ünnepeltük az eljegyzésünket.
Nem panaszkodom, voltak szép számmal, akik örültek annak, hogy végre egymásra találtunk, de azt hiszem, mondanom sem kell: lavinaként zúdultak rám a rosszindulatú megjegyzések, és hirtelen azt vettem észre, hogy mindenki jobban tudja, mit kellene tennem az életemmel, mint én magam.
Miért van az, hogy a „Neki bezzeg könnyű, minden az ölébe hullott” megjegyzéseket ezerszer többször halljuk, mint azt, hogy „Megérdemli a sikerét, megdolgozott érte”?
Hiszen az életben soha nem tudhatjuk, mennyi áldozatot hozott valaki, mennyi energiát és időt ölt bele valamibe, és hogy a boldog pillanatok és a sikerek mellé mennyi veszteséget és fájdalmat kapott osztályrészéül.
Akinek elég ideje és energiája jut arra, hogy mások életét kielemezze, annak tanácsolnám, hogy abból a kapacitásból a saját életét is rendbe tehetné. Persze értem én, hogy könnyebb a körülményeket és másokat okolni, mint keményen küzdeni, a sokadik pofon után is felállni és kikelni az ágyból olyankor is, amikor tényleg úgy tűnik, hogy nincs miért.
Garantálom, hogy a sikeres emberek is jártak ebben a cipőben. A titok csak annyiban áll, hogy ők eggyel többször keltek fel a padlóról, mint ahányszor pofára estek.
