Dave Eggers regénye csütörtökön, március 31-én jelenik meg magyar nyelven, és még idén a filmfeldolgozást is láthatjuk majd, amiben Tom Hanks mellett a brit sci-fi/fantasy szcéna ismert színészei szerepelnek: Emma Watson (Harry Potter), Karen Gillan (Doctor Who, Galaxis őrzői) és John Boyega (Star Wars 7).
A szerző maga sem zárkózik el attól, hogy párhuzamokat teremtsen Orwell klasszikus művével – rámutatva arra, hogy ma is éppoly közel vagyunk a felvázolt disztópiához, mint hetven éve.
A történet főhőse, Mae első napját kezdi új munkahelyén, a világ legnagyobb internetes cégénél, a Körnél. A Kör letarolta az online piacot és marginalizálta a Facebook-ot, a Google-t, az Amazont, és lényegében minden online szolgáltatás terén monopóliumot épített ki. Első ránézésre ideális munkahely, ahol törődnek azzal, hogy az ott dolgozók jól érezzék magukat.
Fotók: Esquire magazin
Hamar kiderül azonban, hogy a Kör minden adat felett rendelkezni akar, és olyan szinten ellenőrzése alá vonja az emberek életét, amiről a Nagy Testvér csak álmodozhatna. Hol volt 1984-ben pulzusmérő okoskarperec vagy az izzadtság PH-értékét elemző mikroszonda, nem is beszélve a közösségi oldalakról.
A Kör több szempontból is nehéz olvasmány. Egyfelől azért, mert magán viseli a sci-fi műfaji jellegzetességeit. Rengeteg számadatot közöl, ami nem mindig viszi előre a cselekményt. Szintén a tudományos-fantasztikus irodalom sajátja, hogy elvár egy alaptudást: esetünkben az információtechnológia és a social engineering terén. A mai 20-as 30-as korosztály számára nem ismeretlen ez a világ, a korábbi, offline szocializálódott generációk azonban lehet, hogy elvesztik a fonalat a történet olvasása közben.
A másik ok, ami miatt nehéz olvasmány A Kör, hogy egyszerűen rossz nézni, amint a normális, hétköznapi embert az utolsó sejtjéig kiismerhető lelketlen droiddá forgácsolja a rendszer. Már akkor felszisszentem, amikor Mae privát laptopjáról indexelhető biztonsági mentést készítettek a céges felhőbe, pedig később ennél jóval cifrább dolgok történnek.
A titok: hazugság
A megosztás: törődés
A magánélet: lopás
Első ránézésre Mae hasonló utat jár be, mint Orwell hőse, Winston: kezdetben önálló gondolatokkal, érzésekkel rendelkező egyéniségről beszélhetünk, aki látja a rendszer hibáit, és igyekszik „normálisan” viselkedni – a regény végére azonban felőrölődik. Csakhogy míg Winston a végsőkig kitart igaza mellett, és csak a 101-es szoba borzalmai törik meg, Mae úgy csiszolódik, mint a kavics a folyóban: fokozatosan, szinte észrevétlenül változik át.
A Kör talán még az 1984-nél is nyomasztóbb és ijesztőbb. Talán azért érzem így, mert nem ismerem azt a világot, amiben Orwell 1948-ban megírta korszakalkotó regényét: a világháború pusztításából éppen felocsúdó világot, ami ekkor szembesült az egymással szemben álló pólusok létrejöttével és a sztálini terrorral. Az a világ viszont nagyon is ismerős, amiben nem a diktatúrák akarnak mindent tudni rólunk, hanem nagy cégek, és nekik már erőszakhoz sem kell folyamodniuk: önként hódolunk be nekik.
