Úgy tizenöt éve, az internet széleskörű elterjedésével a médiakonvergencia-elmélet a médiakutatók kedvelt témája lett. Az elmélet leegyszerűsítve azt állította, hogy a média átalakulása abba az irányba tart, amikor nem lesznek majd tévécsatornák, rádióállomások meg hírportálok, hanem minden médium mindenféle tartalmakat gyárt. Badarság – gondolhatnánk –, hiszen az RTL ma is televízió, a Kossuth ma is rádió, az Index meg továbbra is portál.
Az elmúlt évtized második felének divatos kifejezése volt a webkettő. Az volt az elképzelés, hogy a hírportálok előbb-utóbb felhagynak azzal a gyakorlattal, hogy maguk állítják össze címlapjukat. Ehelyett az oldalak figyelnék a felhasználók szokásait és kapcsolati hálóját, az olvasók pedig saját és ismerőseik érdeklődési köre alapján összeállított személyes címlapokat kapnának. Badarság – gondolhatnánk –, hiszen az Origo meg a 24.hu meg úgy általában mindenki továbbra is maga állítja össze a címlapját.
Csakhogy mára a Facebook megvalósította mind a médiakonvergenciát, mind a webkettőt.
A legnagyobb közösségi oldal lett az a felület, ahol a tévék szöveges tartalmakat osztanak meg, a hírportálok videókat tesznek közzé, mindenki csinál mindent, és mi, felhasználók mindezt saját és ismerőseink érdeklődési köre alapján, személyre szabott tálalásban kapjuk.
A Facebook üzenőfala lett a világ minden médiumának közös címlapja.
Időközben az is kiderült, hogy a fenti elméletek a gyakorlatba átültetve is működnek: a Facebook alapjaiban változtatta meg a médiafogyasztási szokásokat, és mára valóban a legfontosabb tartalomelosztó központtá vált. Egyre inkább rá hagyatkozunk, azokat a cikkeket olvassuk, azokat a videókat nézzük, amik az üzenőfalunkon ránk találnak. Ez meg is látszik az olvasottsági adatokon: a Facebookon közzétett tartalmakra látványosan többen kattintanak, mint azokra az anyagokra, amik „csak” a címlapon jelennek meg.
A kék közösségi oldal jelentőségét minden kutatás alátámasztja, néhány héttel ezelőtt például az MTE megbízásából, az NMHH Médiatanácsának finanszírozásával az NRC készített egy felmérést, aminek tanulságai között az is szerepel, hogy a megkérdezettek "46%-a bevallása szerint van olyan oldal, amit csak Facebookon keresztül követ, 58%-nak pedig olyan, amit többnyire a közösségi oldalon néz, s csak ritkán látogatja magát a portált vagy blogot. Tízből kilenc felhasználó vallja, hogy továbbkattint, ha egy hírfolyamban megjelenő cikk felkelti az érdeklődését, s a hírportálok, blogok tartalmai meglehetősen nagy aktivitást is generálnak, hiszen a lájkolás, és a tovább osztás igen széles körben jellemző az ilyen tartalmak esetében."
A Facebook olyan helyzetbe hozta az online médiumokat, mint annak idején az internet elterjedése az ómédiát: aki okosan használja a kibontakozó lehetőségeket, az fejlődhet, aki viszont alábecsüli a felület jelentőségét, az lemarad a versenyben.
Nem is ragoznám tovább a sztorit, inkább megyek, és lájkolok néhány macskás gifet.
