– Sokan azt tartják, Ibsen műve komor és depresszív, holott, szerintem sok humort hordoz. A darabban elképesztően vaskos, erős figurákat rajzolt meg a szerző és remélem, a néző eljut odáig, hogy nevetni is tud ezeken az életeken, helyzeteken, az élethazugságokon. Ugyanolyan ellenszenves a műben az igazságosztó mániákus, mint az öncsaló ember. A vadkacsa rendkívül izgalmas darab, sokszereplős, de ugyanakkor ezeknek a figuráknak a többsége csak az első felvonásban látható, ez is egyedivé teszi a munkát. A díszletvilágban törekedtünk a fekete-fehér látványra. Kevés helyen jelennek meg majd színek, viszont akkor szimbolikus jelentőségű lesz, gondolok itt a padlás álomvilágára, illetve a fotóműterem retusált képeire. A műben az Ekdal család fényképész, a színesre retusálás egyúttal jelképezi majd önmaguk életének a retusálását is. Ibsen ebben az izgalmas és önironikus darabjában eltér korábbi műveinek a mondanivalójától. Itt már nem csak arról beszél, hogy mekkora árat fizetünk, ha az eltitkolt igazság felszínre kerül, hanem arról is szól, hogy bizonyos esetekben kevésbé ártalmas, ha hagyjuk az embereket, hadd hazudjanak maguknak és nem akarjuk őket erőszakkal boldogítani – többek között erről beszélt a bemutató előtt Guelmino Sándor.
Gina Ekdal szerepét Kéri Kitty formálja meg az előadásban.
– A darabban Ginat játszom, aki a család tulajdonképpeni fenntartója. Igyekszik megteremteni azt az illúziót és otthont, amiben a férje biztonságban, jól érzi magát, s amire a megérkező régi barát viszont azt mondja: mocsári levegő. Gina és férje számára mégis ez a világ jelenti a boldogságot. Ennek az otthoni légkörnek a szétrombolása tragédiához vezet. Nagyon izgalmas Ibsent próbálni, ő az a szerző, aki mindent tud a házasságról, előtte nincsenek titkok. Soha nem játszottam még általa írt műben, örülök annak, hogy olyan naturalista játékmódot követel ez az
előadás tőlünk, mint például Krleža Agóniája. A vadkacsa azt feszegeti, hogy az embereket fel kell-e ébreszteni abból az álomvilágukból, amit maguk köré építettek és az orruk alá kell-e dörgölni az igazságot. Ez pedig a mának is szólhat – hangsúlyozta Kéri Kitty.
Hjalmar Ekdal szerepében Haumann Máté látható a darabban.
- Ez a figura hősként látja és láttatja magát, de valójában kisember, aki nem jár be óriási mélységeket és magasságokat, épp csak súrolja azokat. Szeretné magáénak vallani a sikereit, ám ezeket általában mindig mások határozzák meg körülötte. Nem a maga ura. Üresen kongó szentenciákból táplálkozik, ezeknek nagyobb a füstje, mint a lángja. Rendkívül önző. Mégis eben a kis küzdelmében - hogy fiatal családfőként és családvezetőként megpróbál helytállni - élvezetes számomra ez a szerep. Azért is, mert a "fiatal férfi" minden esetlenségére, hibáira és bizonytalanságára rá lehet ismerni - mondta a fiatal színművész a szerepéről.
Almási Sándor színművész Gregers Werle szerepét formálja meg a produkcióban.
– A darabban az a fordított tanulság jelenik meg, hogy az élethez, a túléléséhez mennyire hozzátartoznak a kisebb-nagyobb hazugságok, önámítások. Mindeközben milyen pusztító is tud lenni a jóravaló kényszeres törekvés, a demagóg igazságkeresés, az elvakult őszinteség. A mű arról is szól, hogy boldogtalansághoz vezető út megszállott boldogságkereséssel van kikövezve. Gregers a saját frusztrációira, apjával szembeni problémáira képtelen megoldást találni, ezért úgy kompenzál, hogy mások életét akarja mindenáron jobbá tenni. Ahogy pedig ezt képviseli, az egyszerre válik tragikussá és komikussá – fogalmazta meg gondolatait Almási Sándor.
