"Idén az Év Rovara verseny jelöltjeinek olyan fajokat választottunk, melyek különböző életszakaszukban faodvakhoz kötődnek, ott fejlődik ki a lárvájuk, ott táplálkoznak vagy oda húzódnak be pihenni. Hazánkban egyre fogyatkoznak az idős, odvas fák, így ezzel a három fajjal erre a különleges mikroélőhelyre és fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet" – indokolta a választást a Magyar Rovartani Társaság. Az általuk összeállított shortlistre három fajt válogattak be: a remetebogarat, a párducfoltos hangyalesőt és a gyászbaglyot (ami nevével ellentétben egyáltalán nem bagoly, hanem lepke).
A december 6-án zárult szavazást nagy fölénnyel, a voksok 49,28 százalékával nyerte a párducfoltos hangyaleső.
A hazai hangyalesőfauna közepes termetű faja; hegyes szárnyai kissé hosszabbak, mint a teste. Magyar neve a tudományos név fordításából eredeztethető, ami utal az elülső szárny hátsó szegélyén lévő „párducfoltra” (vagy szemfoltra). Ez a háztetőszerűen összecsukott szárnyakon látható a legjobban. A szárnyát további mintázati elemek is díszítik. Nagyon dekoratív megjelenésű rovar. Teste többnyire sárga, karcsú lábai meglehetősen hosszúak és vékonyak. Csápja is hosszú, vége enyhén megvastagodott.
Az imágók gyengén repülnek, a mesterséges fény vonzza őket. Nyár közepén rajzanak, éjszaka párzanak, petéiket faodvakba helyezik. Fejlődésmenete egy évig tart; három lárvastádium után bábozódik. A lárvák és az imágók is ragadozó életmódot folytatnak. A lárvák a faodvakban más rovarok lárváit és imágóit zsákmányolják. Jellegzetességük, hogy tölcsért nem építenek, és dús testszőrzetet viselnek.
Hazánkban természetközeli élőhelyeken, domb- és hegyvidéki melegkedvelő erdőkben és nagy folyók menti ligeterdőkben fordul elő, de lárváját kimutatták régi épületek, erősen szuvas tetőszerkezeti famorzsalékában is.
Palaearktikus faj, elterjedése Európától Észak-Kínáig húzódik. Hazánkban ritka, mert odvasodó fákból is egyre kevesebb van az erdeinkben. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 50.000 Ft.
