Hiába emelkedett duplájára a világbajnokság döntő fázisának a mezőnye, oda eljutni ma sem egyszerű, ugyanis a létszámemeléssel elsősorban a harmadik világ országainak akart kedvezni a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség, a FIFA, hogy Európán és Dél-Amerikán kívül a világ többi részén is népszerűsítse a sportágat, valamint segítse a fejlődéshez nélkülözhetetlen bevételek növelésében. Negyven év alatt hiába duplázódott meg a résztvevők száma 24-ről 48-ra, Európa az 1986-os 14 kontingenssel szemben 2026-ban „csak” 16-tal rendelkezik. Válogatottunknak nem is lehet más célja, mint a továbbjutás kiharcolása, ami nem lesz egyszerű feladat. Magyarország Portugáliával, Írországgal és Örményországgal került egy selejtezőcsoportba, melynek győztese automatikusan eljut az észak-amerikai mundiálra, míg a második helyezett pótselejtezőn indulhat. Legjobbjaink szombaton Írországban startolnak, ahol egy győzelem megfelelő önbizalmat és esélyt adna a sikeres szereplésre.
Az 1986-os mexikói vb mély nyomot hagyott a magyar labdarúgáson. Kitörölhetetlen emlék az első meccsen a Szovjetuniótól elszenvedett 0-6-os vereség. Kanadát ugyan sikerült ezután 2-0-ra legyőzni, de az elődöntőig jutó franciák elleni 0-3 a korai búcsút jelentette dr. Mezey György csapatának, melyet a torna kezdete előtt a korábbi eredmények alapján a szakemberek is legalább a legjobb nyolc közé vártak.
Az azóta eltelt négy évtized során a selejtezőt sem tudtuk eredményesen megvívni, legtöbbször már az elején elszállt minden remény. 1988-ban az első meccsen itthon még kínkeservesen sikerült 1-0-ra nyerni az északírek ellen, de a második játéknapon válogatottunk ikszelt Máltán (2-2), és hazai pályán sem tudta legyőzni a mini államot (1-1), ahogy a sokkal nagyobb szigetországot, az íreket sem (0-0), amin el is dőlt a sorsunk.
Négy évvel később Izland elleni hazai vereséggel kezdtünk (1-2), később a görögöktől (0-1) és az oroszoktól (1-3) is kikaptunk itthon, így végül csak negyedikek lettünk a selejtező csoportban. Az 1998-as vb előtt ugyan nem kis szerencsével bejutottunk a pótselejtezőbe, ám ott a bombaerős jugoszlávok előbb Budapesten verték agyon válogatottunkat 7-1-re, majd a visszavágón Belgrádban 5-0-ra. Ennél talán az is jobb lett volna, ha az utolsó selejtezőn a finnek nem vétenek öngólt ellenünk, és nem mi, hanem ők lesznek a világklasszisokat felvonultató jugók áldozati bárányai.
2000-ben egy biztató hazai döntetlennel kezdtük az olaszok ellen (2-2), majd 6-1re nyertünk Litvániában, de itthon már nem sikerült legyőzni a litvánokat (1-1), majd oda-vissza 2-0-ra kikaptunk a románoktól, így csak negyedikek lettünk. Négy évvel később is a negyedik helyen végeztünk a selejtezőcsoportban, ezúttal a svédektől kaptunk ki itthon (0-1), de hazai pályán nem tudtuk legyőzni a bolgárokat (1-1), és a záró fordulóban a csoportgyőztes horvátokat (0-0), ám utóbbinak már nem volt gyakorlati jelentősége.
A 2010-es vb előtt is meg kellett elégedni a negyedik hellyel a selejtezőcsoportban. Ismét hazai pályán úszott el a továbbjutás lehetősége, miután itthon kikaptunk a svédektől (1-2) és a portugáloktól (0-1), valamint nem tudtuk legyőzni a dánokat (0-0). A 2014-es vb selejtezőjében már harmadik volt a magyar válogatott, annak ellenére, hogy a hollandok oda-vissza elpáholták a mieinket (itthon 1-4, idegenben 1-8 volt ellenük). Ha itthon megverjük a románokat, akkor bejutunk a pótselejtezőbe, de az a meccs 2-2-re végződött.
A 2018-as vb előtt korán elszálltak az esélyeink: döntetlen Feröeren (0-0), vereség itthon Svájctól (2-3), később Andorrában (1-0). Ez utóbbi nagyon durva volt… A legutóbbi világbajnokság selejtezőin oda-vissza 1-0-ra kikaptunk az albánoktól, és összességében ez meg is pecsételte a sorsunkat, ugyanis az angolok és a lengyelek mindkétszer legyőzték Albániát.
Negyven év után jó lenne végre ott lenni a vb-n, melyen kétszer (1938-ban és 1954-ben) döntőt játszhattunk. Ehhez egy jó rajt és hibátlan hazai mérleg kellene.
