A magyar bajnoki címvédő csapatkapitánya, Spandler Mátyás portálunknak elárulta, mit is jelent számára a veszprémi címert viselni, illetve bemutatkozni a Bajnokok Ligájában.
Immár tíz éve, hogy Veszprémbe érkeztem. Csodálatos emlékek, felejthetetlen pillanatok övezik ezt az időszakot. Nagyszerű emberekkel ismerkedhettem meg, pótolhatatlan barátokra tettem szert – az együttes erő, a hit, és az alázat pedig meghozta a gyümölcsét!
Ez a néhány mondat tökéletesen visszaadja azt, amit a csapat és a szurkolók közösen átéltek Görögországban. A VEHIR.HU Futsal Veszprém először szerepelhetett a sportág legrangosabb sorozatában, a Bajnokok Ligájában és bár a továbbjutás végül elmaradt, az élmény minden játékosnak, vezetőnek és szurkolónak örökre emlékezetes marad.
Klubtörténeti mérföldkő
A veszprémi futsal közösség számára a BL-szereplés nem csupán három mérkőzést jelentett. Egy folyamat megkoronázását láthattuk: az egykori baráti társaság mára professzionális klubként képviselte Magyarországot a nemzetközi színtéren.
A pályán a világ élvonalából érkező ellenfelekkel küzdöttünk, a lelátón pedig ott volt a magyar szurkolótábor, amely Athénban is hazai hangulatot teremtett
– mutatott rá a csapatkapitány.
A VEHIR.HU Futsal Veszprém története első BL-selejtezőtornáján a csoport második helyén zárt. Marko Perics együttese az angol bajnok Boltont látványos, 7-0-s győzelemmel ütötte ki, majd a norvég címvédő Sjarmtrollant is magabiztosan, 5-2-re múlta felül. A továbbjutásról döntő találkozón azonban a házigazda görög bajnok, a brazil sztárokkal és válogatott játékosokkal felálló AEK Athén ellen 6-4-re alulmaradt.
Egy közösség ereje
A torna nemcsak sporteredményekről szólt. A csapat minden tagja megtapasztalta, mit jelent együtt küzdeni, segíteni és egymásért tenni. A stáb háttérmunkája, a játékosok hite és a szurkolók támogatása közösen mutatta meg: a veszprémi futsal több, mint sport – egy igazi közösség.
A folytatás ígérete
Bár a selejtező véget ért, a történet valóban folytatódik. Az itt szerzett tapasztalatok erőt adnak a folytatáshoz, a bajnoki küzdelmekhez és az újabb nemzetközi álmokhoz. Ahogy Spandler fogalmazott:
„Sírtunk bánatunkban és örömünkben is, de a történet folytatódik! Mert ez Veszprém!”
Ez volt az első, de biztosan nem az utolsó fejezet a veszprémi futsal európai történetében.
