Ez ma már technológiai értelemben nem jelentene kihívást, kizárólag jogi akadályai vannak, és a kérdés csak az, hogy ezeket mikorra sikerül lebontani.
Noha a magyar szinkront szakmai körökben is magasan jegyzik, abban talán egyetérthetünk, hogy bármilyen utólagos felvétel nehezen versenyezhet a színészek eredeti hangjával. Különösen manapság igaz ez, hiszen a szinkronszínészek nem a film elejétől a végéig kísérik a karakterüket, hanem apró részletekben, gyakran egyáltalán nem kronológiai sorrendben veszik fel a szövegüket. Ez kerül szembe az eredeti színésszel, akinek hetek álltak rendelkezésére, hogy megtalálja a karaktert, és a felvételen teljes testével, minden figyelmével belehelyezkedik és átéli a szereplő élethelyzetét.
Nincs az a szinkron, ami jobb, mint az eredeti – de vajon mi történik, ha az AI segítségével a stúdiók elkezdenek minden országra egyedi változatot készíteni a filmjeikből?
A technológia rendelkezésre áll. Elég csak arra gondolni, hogy halála előtt James Earl Jones eladta a hangjához fűződő jogokat a Disney-nek, hogy Darth Vader a jövőben is a színész utánozhatatlan orgánumán szólalhasson meg a Csillagok háborúja produkciókban. Ráadásul ezt már élesben is bevetették: Ukrajnában az Obi-Wan Kenobi sorozatban a Sith lovag Jones eredeti hangján szólalt meg – ukránul.
A kulcskérdés, hogy a színészek hozzájárulnak-e ahhoz, hogy az AI használja a hangjukat a különböző nyelvű változatok legyártásához?
Ha megteszik, akkor a mesterséges intelligencia megtanulhatja a hanghordozásukat, hogy hol és hogyan vesznek levegőt, és nemcsak arra lesz képes, hogy különböző nyelveken szólaltassa meg őket, hanem arra is, hogy a szájmozgásukat is ehhez igazítsa. Ez sem rakétatudomány: bárki két kattintással küldhet videoüzenetet, amit aztán “személyesen” Donald Trump olvas fel a címzettnek.
A lehetőség nagyobb kontrollt adna a stúdiók kezébe: a jövőben nem kellene azzal foglalkozniuk, hogy nyelvenként kiválasszák a megfelelő szinkronszínészeket, döntsenek a fordításokról, hanem mindent legyárthatnának házon belül – az összes film minden nyelvű verzióját –, és biztosíthatnák az egységes élményt a világ minden nézőjének.
Talán nagy meglepetést nem okozok azzal, ha elárulom, hogy a színészek nem lelkesednek az ötletért. A fentebb említett George Clooney sem. Ahogy ugyanis a stúdiók nagyobb kontrollt szereznének, a színészek lehetőségei szűkülnének: már nem tudhatnák biztosan, hogy mikor, hol, mit mondanak a vásznon. Ráadásul a hang megváltoztatása kaput nyitna további módosítások felé is: miért ne lehetne a színészek külsejét is megváltoztatni a különböző piacok ideáljaihoz igazodva? És egyáltalán, szükség van-e színészekre, ha az egész filmet legyárthatnánk deepfake-kel? Pont ettől tartanak a hollywoodi sztárok: ha a kisujjukat nyújtják, végül az egész testüket elnyeli az AI-generátor.
A színészek ellenállása lassíthatja a folyamatot, de mai ésszel nehéz nem arra gondolni, hogy a változás elkerülhetetlen. A világ ebbe az irányba halad, és talán George Clooney még megmaradhat Szabó Sipos Barnabásnak, de a jövő feltörekvő színészei valószínűleg a világon mindenütt a saját hangjukon szólalnak majd meg. És itt a “saját” szó köré jól látható idézőjeleket kell rajzolnunk.
