Vármegyénk egyik legszebb völgyében, Kapolcs és néhány másik település minden évben a békés és hagyományokkal gazdagított arcát mutatja meg a nagyközönség előtt, amikor elkezdődik a Művészetek Völgye fesztivál, ahonnan ez a szubjektív élménybeszámoló is érkezik.
A fesztivál legnagyobb mumusa valószínűleg a megközelítés és a parkolás, de erre mindenféle módon próbálnak a szervezők megoldást találni. Ezek után viszont egy végeláthatatlan programokkal teli helyre csöppenünk, ahol kis túlzással házról-házra tekinthetjük meg a különlegesebbnél-különlegesebb látnivalókat. Sokszor úgy érezhetjük, hogy az egyik pillanatban egy kézműves foglalkozáson vettünk részt, most pedig egy történelmi előadáson ülünk, mindezt úgy hogy az utcákról különféle előadók, zenekarok és énekesek performanszait hallhatjuk. A híres Csigabusz például remek ingázási lehetőséget biztosít a falvak között és várakoznunk sem kell, mivel csúcsidőben 5-15 percenként közlekedik.
A Művészetek Völgye mindig remekül megszólította az alternatívabb gondolkodásmódú embereket is. Egy olyan hely, ahol nem rendkívüli, ha valaki mezítláb sétál el mellettünk vagy éppen egy teljesen más kultúrába illő viseletben mutatkozik. Az alternatív zenei élmény sem sorolható az utolsók közé, visszatérő vendégek a Carson Coma, a 30Y vagy éppen az Aurevoir együttesei.
A fesztivál sikerességének titkát valószínűleg a szerevezettségben kell keresni. Ehhez elengedhetetlenek a lelkes szervezők, az önkéntesek, az egyedibbnél egyedibb kiállítók és egyáltalán nem utolsó sorban a helyi lakosok, akik nélkül ez az esemény soha nem jöhetett volna létre.
Mindenestre ez az a hely, ami tényleg nem szűkíthető le egy bizonyos korosztályra. Egy korombeli ismerősöm is úgy fogalmazott, hogy ez egy olyan fesztivál, ahol végre lányként nem kell félnie. Az ott tartózkodásom alatt én is egyfajta nyugalmat és elfogadást éreztem, ahol végre egy pár órára ki lehetett szakadni napjaink sajnos egyre gyűlölködőbb és pesszimista közhangulatából.
Fotók: Művészetek Völgye
