Előző írásunkban beszámoltunk arról, hogy tíz európai ország szakértőinek bevonásával a NONA nemzetközi projekt egyebek mellett azt is kutatja, miképp lehet hosszú távon és fenntartható módon rehabilitálni a Balaton Plazát, parkolót, Gyárkertet, OMV-töltőállomást, a volt SZMT-székházat, vásárcsarnokot,
buszpályaudvart, Hársfa óvodát is magába foglaló belvárosi területet. Veszprém önkormányzata is részt vesz ebben a projektben, ahol egy új nemzetközi
módszertanon, a Zöld Beruházási Modellen dolgoznak a partnerek. Ez a modell a „városi sebek” begyógyítására helyezi a hangsúlyt, vagyis arra, hogy a korábban beépített de már használaton kívüli, általában belvárosi területek a lehető legkevesebb ráfordítással és környezetterheléssel, maradandó módon újuljanak meg anélkül, hogy városi zöld területek beépítésével a természettől vonnánk el újabb részeket. Számos európai példa van erre, és ezeket a formálódó modell is jó gyakorlatként kezeli. Ezekből szemezgettünk mostani írásunkhoz.
Freiburg (Németország): katonai bázisból ökonegyed
A Freiburgban található Vauban városrész egykor francia katonai bázis volt, ma egy autómentes, környezetbarát lakóövezet. A terület átalakulásának a folyamatában a helyi közösség kezdeményező szerepet töltött be, és egy fórum létrehozásával mondhatni mindenben részt vettek – legyen szó arról, hogy milyen lakóházak épüljenek, vagy milyen energiarendszerrel működjenek az épületek. Ma alacsony energiafelhasználású, napelemmel és zöld tetővel ellátott lakó- és közösségi épületek találhatók ott, ahol hajdan katonai járművek dübörögtek és szennyezték a levegőt. Vauban ökonegyede jól példázza, hogy mire vagyunk képesek, amikor a hosszútávú szemlélet a zöld beruházással és a helyi lakosok elkötelezettségével párosul. A városi sebeket láthatóan jó eredménnyel tudja gyógyítani a környezeti és társadalmi elhivatottság és az összefogás.
Trofaiach (Ausztria): alulról építkező belvárosi rehabilitáció
A mintegy 11 ezer lélekszámú osztrák kisváros, Trofaiach hanyatlása a szokásos képet mutatta: lehúzott redőnyű üzletek, kiüresedett belváros és erőteljesen megkopott helyi identitástudat. A fentről irányított fejlesztés helyett az önkormányzat a helyi lakossághoz, ingatlantulajdonosokhoz és egyesületekhez fordult, hogy a város jövőképét, az újraélesztés módját közösen alkossák meg. Elindult egy hosszútávú, a helyben élők aktív részvételével zajló folyamat, amelyet egy helyi városépítész csoport és egy szintén helyi projektgazda támogatott. A kezdeményezést nagy érdeklődés övezte: minden tizedik lakos segített kedvelt belvárosuk jövőjét újragondolni. Trofaiach esete azt bizonyítja, hogy egy erős helyi vezetés még szerényebb beavatkozások mellett is képes tartós átalakulást előidézni társadalmi, gazdasági és környezeti téren.
Kamnik (Szlovénia): kreatív újjászületés a kultúra segítségével
A festői szépségű szlovén kisváros elhagyatott lőszergyárának története 2014-ben kezdődött, és a kreatív alkalmazkodásról, a kitartásról mesél. Ekkor kezdett egy helyi kulturális egyesület alacsony költségvetésű, alkalmi eseményeket (koncerteket, fesztiválokat, kiállításokat) szervezni az üres gyárterületen. A kezdeményezés komolyabb pénzügyi háttér nélkül, az erős közösségi összefogásnak és kulturális energiának köszönhetően szerveződött és organikusan növekedett: mind az érdeklődés, mind az önkormányzati támogatás évről évre nőtt, így 2020-ra a Kamfest a helyszín legjelentősebb eseménye lett. Jelenleg a terület hosszútávú újrahasznosítását célzó fejlesztési terv kialakítása zajlik. Kamnik esete rávilágít arra, hogy a helyi intézmények stratégiai partnerségével karöltve a fiatalos, kreatív-kulturális kezdeményezések képesek új funkciót adni az elfelejtett és leromlott területeknek, s közben a helyiek identitását is erősíti.
Ulm (Németország) – autómentes belvárosi átalakítás
A közel 130 ezer fős Ulm a belváros rehabilitációja során nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy autómentes övezetté alakítja a centrumot. A II. világháború utáni időszak egyik legjelentősebb német iparvárosa a ’80-as évek végére szembesült azzal, hogy a belváros elveszítette eredeti szerepét és vonzerejét: az autók és a kiskereskedelem vették át az uralmat, gyalogost alig lehetett látni. Az önkormányzat ekkor egy bátor lépéssel elhatározta, hogy visszahódítja a várost, újratervezi a köztereket és a belváros funkcióját, és mindezt a helyi lakosokkal való párbeszédre alapozza. Ez a közösségi tervezés időigényes volt, hiszen az első három év csak az egyeztetésekről, a tájékoztatásról és a vélemények begyűjtéséről szólt. A rászánt idő és energia azonban megtérült: mára Ulm belvárosában a parkolók helyén városi kertek, közösségi zöldterek, gyalogos övezetek láthatók, a leromlott épületek helyén könyvtár, zeneiskola, múzeum, kulturális klubok működnek. Ulm közössége vallja, hogy a kultúra a belváros vonzerejének legfőbb mozgatórugója. Ennek a közösségi városfejlesztésnek mindemellett az identitásformáló szerepe is meghatározó volt.
E jó példák alapján Veszprémnek is jó esélye van az itt élők és a helyi közösségek összefogásával megtalálni a keleti belváros hosszútávú jövőképét, ami
közösségépítő, maradandó és valós igényeken alapuló tartalommal ruházza majd fel ezt a területet. Veszprémiként mindannyian tehetünk már most ezért a szebb, élhetőbb belvárosi jövőért: töltsük ki azt a kérdőívet, amelynek az eredménye fontos támpont lesz a további közös gondolkodáshoz és a terület fejlesztésére irányuló koncepció megalkotásához!
Kérdőív kitöltése a QR-kód beolvasásával: 
