Ozzy Osbourne neve szinte összeforrt a heavy metál műfajával – nem csak azért, mert ő volt a Black Sabbath frontembere, hanem mert karrierje és karaktere maga is egy élő rocktörténeti dokumentum. 1948-ban született Birmingham ipari külvárosában, egyszerre hozta magával a brit munkásosztály súlyát és az abból kitörni vágyó anarchiát. A Black Sabbath megalapítása 1968-ban nem csupán zenei projekt volt: sötét riffjeikkel és szorongástól terhes szövegeikkel gyakorlatilag megteremtették a metál műfaját.
A hetvenes években a zenekar ikonikus lemezei (mint a Paranoid vagy a Master of Reality) után Ozzy-t kirúgták – nem meglepő módon: túl sok drog, túl kevés kontroll. De ezzel nem ért véget a történet, sőt, itt kezdődött igazán. Szólókarrierje a nyolcvanas években újraírta a metál szabályait: Blizzard of Ozz, Diary of a Madman – nemcsak a címek voltak grandiózusak. Gitárosai – különösen Randy Rhoads – mellett újra felfedezték Ozzy zenei ösztöneit, és ő lett az a frontember, akit vagy rajongani vagy gyűlölni lehetett, de figyelmen kívül hagyni sosem.
A kétezres évekre Ozzy már nem csupán zenész volt, hanem popkulturális jelenség: The Osbournes valóságshow-jával családi káoszát nézettségi rekordokká konvertálta. Mindez groteszk, mégis emberi színezete volt annak a túlélésnek, amit a karrierje jelentett. Közben Parkinson-kórral és függőségekkel küzdött. Utolsó koncertjét két héttel halála előtt adta szülővárosában, Birminghamben.
Halálhírét családja jelentette be kedden.
