A legenda szerint az első füredi Anna-bált 1825-ben rendezte meg Szentgyörgyi Horváth Fülöp János a lánya, Anna Krisztina tiszteletére, aki itt ismerkedett meg későbbi férjével, a majdani aradi vértanú Kiss Ernő huszár főhadnaggyal.
A történet több sebből vérzik – Katona Csaba történész szisztematikusan ízekre szedte a legendát a Radiocafé Borravaló című műsorában. Kezdjük ott: semmilyen történelmi forrás nem támasztja alá, hogy 1836 előtt rendeztek volna Anna-bált Balatonfüreden. Ráadásul mivel több alkalommal is megszakadt a hagyomány (az első világháború után egészen 1954-ig kellett várni a folytatásra), így a közelében sem járunk a kétszázadik alkalomnak.
De ez még nem minden! A történész tovább sorolta a hibákat a sztoriban: tudomásunk szerint Kiss Ernő soha nem vett részt Anna-bálon. Magát a bált sem a későbbi felesége névnapjának tiszteletére rendezték, hiszen bár a hölgy számos keresztnévvel rendelkezett – Mária Krisztina Julianna Erzsébet Konstancia –, az Anna nem volt ezek között. A bált eleve nem is a Horváth család, hanem a balatonfüredi nagyvendéglő vendéglátósai szervezték meg, amolyan szezonzáró eseményként – a 19. században még minden jelentősebb fürdőhelyen rendeztek Anna-bált a főidény végén.
Katona Csaba szerint az egész legenda egy jól kitalált marketingfogás. Amikor negyven év kihagyás után 1954-ben Zákonyi Ferenc, a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal akkori vezetője újra akarta éleszteni a hagyományt, kerekített köré egy eladható sztorit. Vett egy mindenki számára azonosulható nemzeti hőst, megfűszerezte egy szerelmi szállal. Az 1825-ös évszám is a mítoszteremtés része lehetett: a reformkor kezdete ideális díszletet jelentett a romantikus történetnek.
Nagyon azért ne kárhoztassuk Zákonyit a csúsztatás miatt: ha 1954-ben nem tudta volna egy jól felépített sztorival eladni és újraéleszteni az Anna-bált, akkor ma szegényebbek lennénk egy – ha nem is kétszáz, de közel kétszáz éves – tradícióval.
