„Az előrejelzésénél a nulladik lépés, hogy meghatározzuk, milyen az aktuális időjárás. Ez viszont sokkal nehezebb, minthogy kinézünk az ablakon, vagy ránézünk a hőmérőre.” – Cseh Zoltán ezzel utalt arra, ha nem vagyunk legalább megközelítőleg tisztában azzal, hogy milyen folyamatok zajlanak éppen a légkörben és a föld közelében, a számítások nagyon gyorsan elcsúszhatnak és hibás eredmények jöhetnek ki. Ahhoz, hogy egy meteorológus százszázalékos pontossággal ki merje jelenteni, hogy milyen időjárás várható a következő időszakban, gyakorlatilag tisztában kellene lennie, a Föld minden négyzetméretének ilyen jellegű paramétereivel.
Szuperszámítógépek ide, vagy oda, ez máig meghaladja az emberi technológia határait, ugyanakkor így is működik egy globális mérőhálózat, megközelítőleg tízezer állomással, valamint tengeri bójákkal, légkörbe felengedett mérőballonokkal, sőt a legtöbb kereskedelmi repülőn is vannak szenzorok, amelyek képesek arra, hogy egy megadott időben, adatokat szolgáltassanak, amikből aztán az előrejelző modellek számolhatnak.
„Ezek a mérések meglehetősen szétszórtak ahhoz, hogy számolni lehessen velük, ezért el kell helyezni az adatokat egymástól azonos távolságban lévő képzeletbeli rácspontokra. Ez modelltől függően 20-31 km-es távolságokat jelent vízszintesen a talajtól akár 30 kilométer magasságig, különböző szinteken. Ez a művelet az úgynevezett interpoláció, amikor a szétszórt mérési adatokat a rácspontokra helyezik a modellek, a számítások azonban a kerekítések miatt sosem lesznek pontosak. A modellek azonban a későbbiekben már ezekkel az adatokkal dolgoznak, így érthető, hogy minél távolabb tekintünk az időben, annál nagyobb lesz a számítási hiba is. Éppen ezért a hosszabb távon inkább már csak tendeciáról beszélhetünk előrejelzés gyanánt, mint pontos prognózisról. 3-4 napra előre még kicsi a matematikai szórás, így ebben az időintervallumban pontosabb előrejelzés készíthető, de ez időjárási helyzet függő.”
Ha összeadjuk ezen mérőállomásoktól érkező adatokat, több milliós számításról kell már beszélni. A hibák mérséklésére, a determinisztikus, vagyis egyetlen, konkrét előrejelzés helyett gyakran használják a szakemberek a valószínűség előrejelzést, illetve az utóbbi időben a mesterséges intelligencia is teret nyer.
„A beérkező adatokat felhasználva a különböző modellek nemcsak egy verziót futtatnak le a természeti törvényeket figyelembe véve, hanem a kiindulási állapotot kissé módosítva, többféle forgatókönyveket is készítenek. Ez a végén kirajzol egy valószínűsíthető kimenetelt. Vannak olyak próbálkozások, hogy a mesterséges intelligenciát felhasználva ezeket az adatokat összevetik a térségre jellemző időjárással és akár évszaknak megfelelően súlyoz a verziók között. Ehhez korábbi időjárási viszonyokat is alapul vesz, így még pontosabb előrejelzés készíthető hosszabb távon. De ez még mindig csak maximum 10 nap.
A másik, legújabb nyilvános AI-modell az AIFS. Ezt hatalmas mennyiségű múltbeli időjárási adatokkal tanították, a valós idejű adatok alapján pedig múltbeli mintázatokat keres. Így tízszer gyorsabb, mint numerikus társai és sokkal kevesebb energiát használ. Főleg közép távú előrejelzésekre használható, ami 3-10 nap.”
Ebből pedig már világos, hogy
amikor azt írják májusban, hogy az idei nyáron 50 fok is lehet Magyarországon, az teljes abszurditás,
mert nem lehet ilyen hosszú távra pontos tényeket mondani, legfeljebb tendenciákat. De az 50 fok azért is abszurd, mert Magyarországon a legmelegebb, amit eddig mértek, 41,9 fok volt még 2007-ben. Ezek a rekordok pedig nem több fokkal szoktak megdőlni, hanem csak néhány tizeddel, tette hozzá Zoltán a kattintásvadász cikkeket cáfolandó.
Ettől függetlenül a klímaváltozás jelenségét Zoltán sem tagadja. Fontos, hogy szándékosan nem felmelegedésről, hanem klímaváltozásról beszél, ahogy a meteorológiai szakma is.
„A klímaváltozás nem azt jelenti, hogy mindenhol melegebb lesz. Ha például idén májusban Magyarországon valaki azt mondja, hogy felmelegedés van, jót nevettünk volna rajta, hiszen még a hónap végén is fűteni kellett.”
Maradva az országunk klímájánál, Zoltán szerint Magyarország amúgy is nyitott a szélsőségekre. Nem véletlenül ismeri a népi hiedelem a fagyos szenteket – legrégebbi megfigyelésekben is visszaköszönnek az időjárási szélsőségek.
„Ugyanolyan távolságra vannak tőlünk a nyugati nedves, melegebb áramlatok, mint a sarkividéki hideg területek, ahonnan könnyen eljut ide a hideg levegő, de kelet felől, Szibériából is időnként betör a fagy az országba.”
Zoltán ezt alátámasztva mutatott több korábbi időjárási adatot is, akár száz évre visszamenőleg, amiből jól látszott, hogy a húszas és harmincas években is voltak bőven hűvösebb májusok. Azt viszont ezek az idősorok is alátámasztják, hogy az elmúlt évtizedekben a nyarak jóval melegebbek lettek. A görbék egyértelmű emelkedésének kezdetét pedig valamikor az iparosodás idején lehet keresni.
Zoltán húsz éve foglalkozik veszprémi időjárás előrejelzéssel, ahogy ő mondta, együtt fejlődött a VMeteo is az előrejelzésben használt alkalmazásokkal. Ma ő is különböző modelleket elemez, mielőtt elkészíti az előrejelzését, ehhez pedig hozzájön még az a tapasztalat is, amit a két évtized alatt szerzett a veszprémi fennsíkon. Például, hogy hogyan tud beragadni a köd délkeleti szél esetén a város fölött, vagy egy északnyugati szél hogyan szárítja ki idő előtt azt a csapadékfelhőt, ami megcélozta Veszprémet. Utóbbinak külön nevet is adott, ez a „VECSE”, azaz a „VEszprémi Csapadék Elkerülő.”
„A térségre jellemző a Bakonyon átbukó, lefelé áramló légmozgás, ami kiszárítja a levegőt. Ez sokszor elég ahhoz, hogy Veszprém ne kapjon egy olyan hűsítő záporból, ami egyébként a város körül mindenhol tapasztalható. De gyakran azt is mondják, hogy a Balaton elhúzza az esőt. Ez a meteorológia nyelvén azt jelenti, hogy a Balaton hatalmas vízbázisa miatt a csapadék súlypontja áthelyeződik a tó környékére. Tehát északról az esőfelhőket elérik a szárító szelek, a Balatonnál pedig fel tud szállni a bőséges nedves levegő, ami pedig táplálja a csapadékképződést. Valójában nem kikerül minket a felhő, csak áthelyeződik benne a csapadék.”
Visszatérve a cikkünk elején idézett kattintásvadász címadásokra, Zoltán egy fontos veszélyre hívta fel a figyelmünket.
„Ha a HungaroMet (született: Országos Meteorológiai Szolgálat) kiadja a jelzést a viharokra, azt sok portál olyan címekkel közli, hogy brutális, pusztító vihar jön, amilyet még senki nem látott. A valóságban pedig lehet, hogy csak foltokban lesznek zivatarok. Ezzel az a baj, ha hivatalos szervek ismét kiadják majd a riasztást heves viharokra, akkor egy idő után senki nem fog odafigyelni rá. Pedig kis túlzással emberélet is múlhat rajta. Persze Magyarországon nem egy hurrikán fogja felkapni az embert a földről és ledobni tíz kilométerrel arrébb. Viszont egy erősebb jégeső, orkán erejű szél könnyen megbonthatja a tetőszerkezetet, letörheti a fák ágait, ami életveszélyes sérüléseket okozhat. Tehát közvetetten ugyan, de a meteorológiai riasztások az emberek épségéért is vannak. Ezeket fontos lenne megfogadni és nem kattintásokat generálni belőle.”
