Több mint tíz szakosztályával Veszprém megye kiemelt klubja volt a BVTC. Ékköve az 1970-ben NB I-es bajnokságot, majd 1973-ban és 1983-ban Magyar Népköztársasági Kupát nyert női kézilabdacsapat volt, amely eredményes nemzetközi szereplésével és válogatott játékosi sikereivel Európába is elvitte a város jó hírét. Az 1969 decemberében alakult, nevében a két fő támogatót, a Bakony Műveket és a Vegyipari Egyetemet szerepeltető klubot azzal a céllal hozták létre, hogy idővel országos kiemelt sportegyesületté fejlesszék, amilyen a Ferencváros, az Újpesti Dózsa, a Budapesti Honvéd, a Vasas, az MTK, a Csepel, a Budapesti Spartacus, a BVSC, vagy a vidékiek közül a győri Rába ETO, a Tatabányai Bányász, a Diósgyőri VTK és a Dunaújvárosi Kohász volt. Ám a fokozatos fejlődés ellenére mindez csak álom maradt, ugyanis a BVTC korántsem rendelkezett olyan erős bázissal, mint a kiemeltek, és közben az ország pénzügyi helyzete is egyre romlott, ami végül elvezetett a rendszerváltásig.
A Veszprémi Sportegyesület logóját a klub szervezési csoportvezetője, Földesi Elek tervezte
Mintegy tizenöt főből álló főfoglalkozású apparátus (gazdasági, szervezési, módszertani csoport ügyvezető elnökkel az élen) szolgálta ki a szakosztályokat (atlétika, női kézilabda, férfi kosárlabda, labdarúgó, férfi és női röplabda, súlyemelő, férfi és női teke, természetjáró, női torna, vívó), melyekben számos fő- és mellékállású szakember dolgozott, és összesen nagyjából ezren sportoltak. Egyre nehezebb volt előteremteni a színvonalas működéshez szükséges anyagiakat, ugyanis a gazdasági recesszió súlyosan érintette a klubot patronáló cégeket, amelyek ennek következtében egyre szűkítették a támogatásukat.
Lépni kellett, és köztudott, hogy kényszerhelyzetben nehéz jó döntést hozni. Hosszú előkészítő munka, valamint a párt és állami szervekkel történt egyeztetés után az 1985. május 20-án megrendezett egyesületi közgyűlésen költségcsökkentés miatt kimondták a vívó és a súlyemelő szakosztály megszüntetését, továbbá a női röplabda és a teke szakosztály átmeneti szüneteltetését. Egyúttal megváltoztatták a klub nevét Bakony Vegyész Torna Clubról Veszprémi Sportegyesületre, amivel a bázis szélesítésének szándékával nyitni akartak a kisebb cégek felé, hogy ne csak a Bakony Művek és a Vegyipari Egyetem érezze magáénak. Némi átmenetet biztosítva a közgyűlés döntései július elsejével léptek életbe. Természetesen a főbb személyi változások sem maradtak el: Domján Gábor, a lapkiadó vállalat igazgatója lett az egyesület társadalmi elnöke, az ügyvezető elnöki teendők ellátására dr. Sipőcz Józsefet, az egyetem testnevelőjét választották.
Nem túlzás azt állítani, hogy az érintettek széles köre nem örült a változásnak, mert ugyan átmenetileg lélegzethez jutott a klub a fojtogató anyagi gondoktól, de a gazdálkodása továbbra is, vagy még inkább szigorú takarékossági keretek között folyt egészen a rendszerváltással érkező fokozatos széthullásáig, majd megszűnéséig.
