A Kádár Stúdió rendezvényén elsőként Kádár Jutka köszöntötte a megjelenteket, majd ismertette az Törvényszék tagjait, így a bíró szerepében Tömöry Péter írót, a védő ügyvéd szerepében András Ferenc filozófust, a vádló szerepében pedig Fenyvesi Ottó költőt, és természetesen Varga Richárdot, a Súlyok repüléshez szerzőjét.
Izgalmas forma, noha szerencsére a Törvényszék szigorú keretei nem hoztak magukkal semmiféle merevséget, a keretek között felszabadultan, kötetlenül zajlott a beszélgetés.
A vádló szerepében Fenyvesi kezdte beszédét, kitért arra, hogy nehéz feladatot kapott, hiszen úgy kell Ricsi felé vádakat megfogalmaznia, hogy Fenyvesi a kezdetektől fogta Ricsi kezét, és a szóban forgó kötet megszületését is támogatta, sürgette. Ám a feladat az feladat, az első vád arról szólt, hogy a kötetben szereplő versek túlságosan sokszínűek, nem egységesek, ettől viszont erősítés helyett inkább gyengítik, kioltják egymást, és mindez egyfajta identitásválsághoz vezet. Ennek ellenére Fenyvesi boldog, hogy megszületett végre a kötet, Varga Richárd első verseskötete.
Fenyvesi rögtön a szerzőnek szegezte a kérdést, miért kellett ennyit várni az első könyvre, amikor köztudott, hogy régen foglalkozik költészettel. Ricsi örömmel fogadta az észrevételt, majd határozottan kifejtette álláspontját, miszerint az alkotás igénye rendkívül erős benne, ugyanakkor a megszületett írás továbbküldése, esetleges közlése már sosem érdekelte annyira, mint maga a folyamat, mely során megírta verseit. S a kérdésre, hogy miért csak most lett kötet, Ricsi válaszul a köszönetnyilvánítást preferálta, amiért olyan emberek álltak mellette, akik erőltették, hogy kiadásra kerüljön a kötet.
Fenyvesi ekkor közbeszúrta, az identitás problematikája, ami a kötetben a már említett szétszóródásban nyert teret, valószínűleg azért lehet, mert Ricsi nagyon sok mindent csinál egyszerre: tanít, zenél, kulturális rendezvényeket szervez, s a sokszínűsége így írásaiban is megjelenik.
András Ferenc filozófus a védelem képviseletében hamar rákapcsolódott az identitás fogalmának tárgyalására, s a „szétszóródás” létjogosultsága mellett tört lándzsát, ami Ricsi verseinek nem túl egységes mivoltára utal. A filozófus - és a szerző - szerint a sokszínűség egysége maga az identitás. A ki vagyok én? kérdést csak úgy válaszolhatjuk meg, ha nem arra koncentrálunk, ami látszik, hanem arra, ami látszódik.
Vagyis a filozófus javaslata szerint a ki vagyok én? kérdésre keresve a választ az ellenkező irányba kell elindulni: vajon tudjuk-e, mik nem vagyunk? Meg tudom-e különböztetni magam a környezetemtől, a beágyazottságtól, mindenféle külsőségtől? Amennyiben képes vagyok ezt a határt meghúzni, kizárólag akkor van öntudatom. Ez egy egyszerű viszonyulás, így szól a kulcsmondat: nem az vagyok, amihez viszonyulni tudok, hanem az, aki viszonyulok, mondta a filozófus.
A védő folytatta a Richárd identitás-problematikájáról szóló felvetést: az egyéni élet folytonos, nem élünk át szakadást, nem éljük át sem születésünket, sem halálunkat. Épp ilyen a külvilág is: folytonos, szakadatlan. A világ sem éli át sem születését, sem elmúlását. A költészet pedig e két világ közé szorult valamiféle harmadik dimenzió. Nem maga az ember, nem maga a világ, hanem: művészet. A filozófus szerint Ricsi épp ezt a különbségtételt, a határok megtapintását magyarázza versében, a Tanulmány fiúval és paddalban, amely kapcsán előbukkant az identitás kérdése. Aki ilyen felvetést képes megfogalmazni, állítja András Ferenc, az nem csupán tisztában van az identitásával, de szükségképpen költő is.
Az est további részében szóba került a kortárs irodalom hatása, hiszen Ricsit számos mai költő munkássága inspirálta. A beszélgetés közben az éppen aktuálisan taglalt verseket a szerző gitár kíséretében elénekelte, mosolygós pillanatokat okozva ezzel a közönségnek. Mint kiderült, Ricsi életében először a költészet volt, s közben társult hozzá a zenei kíséret.
Sikeres könyvbemutató, sikeres kötet, Fenyvesi büszkén gratulált ismét a szerzőnek. Az esten humorból sem volt hiány, igazi fellélegzős esemény tanúi lehettünk, amelynek közvetlen hangulata még otthonosabbá tette az amúgy is barátságos, veszprémvölgyi helyet, benne mindent, amihez viszonyulni lehet…
