Hétfőn, az első versenynapon a városi sprintre került sor, ahol Máramarosi Rita a kezdeti biztonsági futás után annyira fel tudott gyorsulni, hogy fölényes győzelemmel szerezte meg első aranyérmét. A második helyezett norvég 24 másodpercet, míg a harmadikként befutó finn lány 37 másodpercet kapott tőle, miközben ezen a távon általában csak pár másodperc dönti el a helyezések sorsát.
A világbajnokság kedden a sprint váltóval folytatódott, ami hagyományosan négyfős (lány-fiú-fiú-lány) csapatok versenyét jelenti. Az, hogy a magyar lányok nagyon erősek, hamar kiderült, hiszen Mag Viktória (SDS) első futóként 15 másodperces előnnyel adta át a stafétát. Bár a fiúk (Felföldi Tamás SZVSE és Csoboth Márton SPA) kicsit visszacsúsztak helyezésben, az összeszedett 31 másodperces hátrány mégsem tűnt vészesnek, különösen annak fényében, hogy utolsó futóként Máramarosi Rita indult a pályára. Bátor útvonalválasztásainak és fantasztikus tempójának köszönhetően hamar utolérte az élbolyt. Igaz ugyan, hogy a norvég lány futott be elsőként, kihagyott egy pontot, így a magyar csapat lett a világbajnok.
Három a magyar igazság – Máramarosi Rita (középen) a veszprémiek triplán „aranyos” tájfutója
A város után szerdától a Nagybányától 25 km-re fekvő Gavnic melletti erdőben folytatódott a verseny először a középtávú futammal. A pályák nagyrészt jól futható erdei területen haladtak, azonban az utolsó pár pont egy laposabb nyílt részen volt elhelyezve, és az erdőből kifutó versenyzők közül sokan hibáztak itt. A terep karakterének hirtelen váltása az addig érmes pozícióban futó Máramarosi Ritát is megzavarta, ám így is nagyszerű eredményt ért el, hiszen 152 induló közül lett a 12.
Egy pihenőnap után a hosszútáv következett, ami az egész világbajnokság legkeményebb futama volt mind a pályák hosszát, mind a legküzdendő szinteket tekintve. Ebben a versenyszámban sokat számít az útvonalválasztás a hosszú átmenetekben, ahol most Ritának nem a legkedvezőbben jött ki a lépés, de kiemelkedő képességeit jól mutatja, hogy így is megszerezte a 18. helyezést.
Mint utólag kiderült, a legnagyobb izgalmakat az utolsó nap és az erdei váltó tartogatta, ahol a pályák első fele nagyrészt nyílt területen haladt, az átfutás után viszont egy bozótosabb részen következett a kis kör. A magyar női váltó első futója, Czakó Boglárka a 6. helyen érkezett, de hátránya nem volt sok – az első tíz versenyző mind egy percen belül futott be. Mag Viktória ezt a lemaradást hamar ledolgozta, és a norvég lánnyal egyszerre váltott, immár az első helyen. Ekkor következett Máramarosi Rita, aki sokáig együtt futott a norvégok harmadik emberével, mígnem az átfutó előtt a svéd és a cseh lány is utolérte őket. Bár a befutópontot a cseh versenyző fogta először, előbb a svéd, majd a magyar versenyző is lehajrázta az utolsó métereken. Rita minden erejét beleadva a második helyen ért célba, de a versenynek mégsem itt lett vége. A kiolvasáskor derült ki, hogy a svéd lány egy pontot kihagyott,
így Máramarosi Rita harmadszor is világbajnok lett.
