A szocializmusban töltött évtizedek talán legkártékonyabb szövődménye ma is a bizalmatlanság. Ez persze nem meglepő akkor, amikor hosszú időn keresztül a besúgóhálózat vénái szőtték át az emberek közösségeit az országban. Amikor a politikai rendszer fennmaradását szolgáló módszerek praktikái a zsarolás és az aljas megoldások voltak. Mindezt becsomagolva az állampolgárok elvtársak számára egyfajta morális köntösbe: ha jelentesz, azzal segítesz a szocialista közjó fenntartásában!
A szocialista berendezkedés aztán ment, jött a kapitalizmus és a szólásszabadság. Csak éppen itt maradtak sokakban a berögződések, a jelentgetések, amit belenevelt a magyar népbe a szocializmus. Viszont a rendszerváltás után a párttitkárok és tartótisztek hiányában ez hosszú időn keresztül csak belső frusztrációként élt sokakban, vagy épp a társasházak üzenőfalára kiragasztott üzenetekben.
Egészen addig, amíg be nem tört a közösségi média, immáron nem csak a fiatal generáció életébe, hanem a szüleik, nagyszüleik mindennapjaiba is, és kaptak egy felületet a jelentgetéseknek. Egy groteszk helyzet állt elő. „Nem tudom elmondani senkinek, elmondom hát mindenkinek.”
A Facebook és egyéb közösségi médiaplatformok pedig új funkcióval bővültek: ezek lettek a nyilvános feljelentések tárházai, és mivel az államhatalom már senkit nem börtönöz be politikai nézetei miatt, maradtak a bagatell hétköznapi kihágások jelentései. Egy elbénázott parkolás, egy figyelmen kívül hagyott jobbkézszabály és még több tucat olyan dolog, amivel bárki odakerülhet a közösségi média bírósága elé.
És vajon mit nyert ezzel a „feljelentő”? Üdülést a tiszaújvárosi pártüdülőbe? Biztos utat gyerekének a főiskolára? Nem. Valójában semmit nem nyer, csak egy nosztalgikus érzést, hogy a közjó érdekében kigyomlálhatja a társadalom renitenseit, akiknek legnagyobb bűne, hogy elmaradt az index a körforgalomból való kihajtásnál.
Mondhatnánk, hogy az ő szempontjukból felesleges ez a harc és csupán a múlt rendszerben ragadt lelkületüket tartják ezzel inkubátoron, de ez egyáltalán nem biztos. Hiszen, akik online tagjai különböző városi közösségépítésre létrehozott, valójában inkább nyilvános dühöngőként működő csoportoknak, azok tudják, milyen verbális megkövezésben van része annak, aki hibázik a napi rutinjában. A feljelentősdi eszközei pedig ott vannak a legtöbb autó belső kameráiban, vagy egy egyszerű mobiltelefonban, ezért mostanra nagyon sokan kétszer is meggondolják, hogy átcsusszanjanak-e a sárgán, vagy leparkoljanak-e oda, ahová jószerével fél autó sem férhet el, nemhogy egy kisfurgon.
Tulajdonképpen mégis van pozitív hozadéka ennek a berögződésnek: óvatosabbak, szabálykövetőbbek lettünk, hiszen a Facebook besúgói bárhol ott lehetnek. Csak mégis, olyan büdös és bizalmatlan az egész, mint a szocializmus.
