Az eseményen Brányi Mária alpolgármester tartott ünnepi beszédet, aki úgy fogalmazott: 174 évvel ezelőtt Pesten nagyot dobbant a magyarok szíve, amikor a forradalmi ifjak felléptek követeléseikkel. A szabadság napra virradt fel március 15-én, a pesti forradalom híre futótűzként terjedt az országban, s hamarosan vidéken is megmozdulások kezdődtek. A polgárosuló Magyarország eszménye együtt tört felszínre a lelkekből az emberi szabadság egyetemes eszményével együtt. A forradalmárokat az igazság bajnokainak bátorsága vezette küzdelmeikben, elődeink pedig szabadságharcukat nem valami ellen, hanem valamiért vívták, s készek voltak akár életük árán is kiállni ügyükért. Egy új kor kezdődött akkor: az 1848-as forradalom és az azt követő szabadságharc hosszú időre meghatározta a magyarok történelmét, biztosítva helyünket az európai nemzetek közösségében.
A múlt felidézése mellett azonban nem feledkezhetünk meg a jelen tragikus eseményeiről sem, amelyek újra eszünkbe vésik: a szabadságot nem adják ingyen, annak nagy ára van. „A határaink közelében kibontakozó tragikus háború óvatosságra int bennünket. A magyar haza és szabadság minden másnál értékesebb számunkra. Minden megemlékezés azt a célt szolgálja, hogy egymással közösségben újra és újra átéljük, jó szabadnak lenni egy szabad országban. Most, amikor a háború szelleme ismét a világra szabadult, különösen fontos számunkra mások szabadságának és önrendelkezésének tisztelete” – hangsúlyozta az alpolgármester.
Tisztelet illeti tehát hőseinket, akik 1848–49 vérzivataros időszakában a magyarságért, a veszprémiekért is küzdöttek és helytálltak a csatatéren. Egy újjászületett, béklyóitól megszületett magyar nemzet felemelő képe kísérte őket, amikor örök álomra hajtották a fejüket a harcmezőn. Emlékezzünk most rájuk, a hős veszprémi, minden magyar és nem magyar szabadságharcosra, akik helytállásukkal hozzájárultak ahhoz, hogy ma szabadon élhetünk egy szabad hazában.
