Barcsay Jenő 1900-ban született a Kolozs megyei Katonán. Gimnáziumi tanulmányait Kolozsváron, Szamosújváron és Nagyenyeden végezte. A világháború után Magyarországra jött, elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát 1924-ben. 1926-ban kétéves ösztöndíjjal Párizsba utazott, az itteni, majd az évtized végén itáliai benyomások nagy hatást gyakoroltak rá. 1931 és 45 között a fővárosi Iparitanonc-iskolában tanított, a nyarakat a szentendrei művésztelepen töltötte. 1945-től nyugdíjazásáig a Képzőművészeti Főiskolán tanított anatómiát, 1953-ban könyvet is írt a témában, munkásságát Kossuth-díjjal ismerték el. 1988-ban Budapesten hunyt el.
Hegyeshalmi László Barcsay anatómiakönyvével
Barcsay a 20. század megkerülhetetlen művésze volt, rá emlékezünk, tisztelgünk előtte ezzel a kiállítással – fogalmazott Hegyeshalmi László, a tárlat kurátora a pénteki megnyitón. Hozzátette: a mesternek sokan voltak tanítványai, kollégái, hatása ennyi évvel a halála után is elementáris. A 19 kiállított mű mindegyike Vass László gyűjteményének része, sőt, a műgyűjtő annak idején maga kérte az alkotókat, hogy egy-egy képpel állítsanak emléket egykori tanáruknak.
A kiállítást Klimó Károly nyitotta meg, aki tanítványa, majd tanár- és művésztársa volt Barcsaynak. Felelevenítette: a háború után Nyugat-Európában mozgalom indult azért, hogy a kortárs művészet a nyilvánosság számára is elérhetővé váljon. Sok gazdag és jómódú gyűjtő múzeumot létesített, Európa szinte minden nagyvárosában létezik ilyen kortárs gyűjtemény. Nálunk ezt a szerepet a Vass házaspár tölti be, egyelőre nem látszik, hogy a magyar elit vagyonos tagjai gyűjteményeket hoznának létre és tennének megtekinthetővé – jegyezte meg a művész.
Klimó Károly
Barcsay munkásságának jelenleg is szuggesztív befolyása van – folytatta Klimó. Ezt több tényezővel magyarázta. Első a mester etikai tartása, aki a Rákosi-korszakban is bátran tartotta magát a művészi szabadsághoz, nem adta fel hitét az erkölcsös művészetben. De ilyen tényező a hajlama és képessége a megújulásra, amihez bátorság és kezdeményezőkészség szükségeltetett. Harmadrészt pedig Barcsay egyedül élte le életét, nem alapított családot, és így számára a családot a tanítványai jelentették. Nem volt jellemző rá a begombolkozott professzori nagyképűség, nem kellett külsőségekkel kivívnia az öt megillető tiszteletet.
Vass László
A gyűjtemény tulajdonosa, Vass László maga is megemlékezett az alkotóról. Mint rámutatott, Barcsay késői munkái minimalista alkotások, és az, hogy a gyűjtő vonzalma ebbe az irányba terelődött, az neki köszönhető. “Amikor kezdő műgyűjtőként a lakásában jártam, és azt láttam, hogy egy ilyen idős ember ilyen egyszerűen képes kifejezni magát, az elgondolkoztatott. Etalonná vált számomra.” Vass kifejtette: Barcsay rajztudását sokan Leonardóhoz hasonlítják, festőként fokozatos fejlődésen ment keresztül. Ahogy egyszerűsödött a művészete, végül egészen minimalista motívumokkal is beérte. A most kiállító mesterek akkoriban, harmincvalahány éve, amikor felkérte őket a hommage-képek elkészítésére, fiatalok voltak, ma már Magyarország jelentős művészei közé tartoznak.
