Hogy pontosan mit jelent ez, és mitől másabb a távoktatás egy levelezési képzéstől, arról Ollé János, a Digitális Módszertani Intézet vezetőjével beszéltünk, aki korábban három évig volt a magyar akkreditációs bizottság távoktatási albizottság tagja, emellett elnyerte a hazai e-learning szakmai közélet legrangosabb díját, a Hutter Ottó-díjat.
„A távoktatás ötlete és története szorosan kapcsolódik a Digitális Módszertani Intézet létrejöttéhez. Még a vírus előtt – 2019 végén – jött a gondolat, hogy ha már ilyen sok jó minőségű képzés van a karon – mint például az e-learning fejlesztő szakirány, amely országosan is egyedülálló -, akkor miért csak a térségünkből vegyenek részt benne? Hiszen elképzelhető, hogy az ország más pontjairól, sőt, határon túlról is lenne érdeklődő, ahogy ez egyébként be is bizonyosodott. A távoktatás viszont lehetőséget nyújt olyan emberek számára is, akik messzebb élnek, vagy esetleg család mellett tanulnak.
Rengeteg tévhit kering a köztudatban, de fontos tudni, hogy a távoktatás és a vírus hozta kényszerből fakadó digitális munkarend két egészen más képzési forma. Kis pozitívum, hogy az említett munkarend talán rávilágított arra, hogy többféleképpen is lehet hatékonyan tanulni. De hangsúlyozom, hogy a távoktatási fejlesztések ettől teljesen függetlenek.
Ezen túl sokan azt gondolják, hogy ebben a formában nincsen közvetlen találkozás a hallgatókkal, de a felsőoktatási törvény lehetővé teszi, hogy a képzésnek akár az egyharmadát kontakt formában is megszervezzük.
Például kommunikációs tréningek vagy a kihelyezett, külsős szakmai gyakorlatok indokolják ezt. További tévhit, hogy ha valami táv, vagy online tanulás, akkor nem lehet hatékony. De egy képzési program hatékonysága nem attól függ, hogy kontakt vagy online-e, hanem, hogy milyen minőségű a tananyag, milyen az oktatási program, milyenek a kurzusok, az alkalmazott módszerek, vagy a tanárok.
Ollé János, fotó: Szabó László
A mesterszakok közül a neveléstudományi mesterszaknak vagyok a szakfelelőse, ezt hirdetjük is távoktatási formában, illetve a digitális témájú szakirányú továbbképzéseket is, ahol szintén én vagyok a szakfelelős, a programok nagy részét így én magam dolgoztam ki. Van még a színháztudományi mesterszak, és a mentálhigiénés mesterszak, utóbbiak épp a tananyagfejlesztés fázisában tartanak. Egyébként az e-learning fejlesztő képzéseinken is tanítjuk, hogy hogyan kell távoktatási programot kidolgozni.
Gyakorlatilag ugyanaz a tartalom kerül új formába, ami egy nappali, vagy egy levelező képzésen. Ha jó az alapanyag, akkor nem lehet baj. A Pannon Egyetemen még soha nem volt távképzés, így viszont könnyen tanulhatnak nálunk az ország bármely pontjáról, határon túlról is.
Talán ez a forma egyszer majd fel fogja váltani a levelezős képzést, hiszen miért kellene a hétvégét a család nélkül tölteni, az idő és a pénz kárára?!
Itt nincsen órarend, mindenki beoszthatja magának a tanulási időt , illetve mentorszolgálat, ügyfélszolgálat, és tanári konzultációk segítik munkájukat. Tehát online környezetben is mindent meg lehet oldani: akár a csoportmunkát, akár az egyéni feladatokat. A követelményrendszer is teljesen ugyanaz, és természetesen ugyanazt a diplomát kapják.”
