Hétgólos előnyből bukott a Füred / Balatonfüredi KSE–PLER KC 16:20 (11:6)

Nem hittem volna, hogy egyszer még megérem: hétgólos előnyből mínusz négy lesz. Nem hiszem, ha nem látom, hogy egy lendületben lévő csapat a 32. percben megtorpan, leblokkol és az ellenfél nemhogy feljön, hanem kiegyenlít, sőt a végén magabiztos négygólos sikert ér el. Február 14-én ezt érhettük meg Füreden úgy, hogy mi lettünk a szenvedő fél.

Az öltözőből kijövő fiúk szemét látva csak azt tudtam mondani: rettentően sajnállak benneteket. Tekintetükben benne volt minden, nem lehetett nem együtt érezni velük. Egy, már a kezünkben lévő győzelem szállt tova, egy már megvert ellenfél tért magához és győzött le minket.

Pedig minden olyan szépen indult. A bemutatáskor a csapatban köszönthettünk egy tehetséges utánpótlás játékost, az első felnőtt meccsére nevezett Szöllősi Balázst. Ekkor még nem hittük volna, hogy Szathmári fantasztikus teljesítménye mellett ez a mozzanat lesz a másik maradandó pozitívuma a találkozónak. Nem volt kezdeti idegesség, görcsösség, hanem az első pillanattól kezdve vezettünk. Kiváló védekezés és szenzációs kapusteljesítmény mellett megnyugtató, ötgólos vezetéssel térhettünk pihenőre. Persze a dobott tizenegy gól nem tűnt soknak, de a kapott hattal szemben tetemes előnyt jelentett. Ráadásul a második játékrészt két góllal nyitottuk, ami már hétgólos előnyt jelentett. Ekkor védekezést váltott az ellenfelünk. Kinyitották a védelmünket, ami nem ízlett nekünk, nem találtuk az ellenszerét, ráadásul feljavult a kapusteljesítményük is. Az ellőtt/megfogott labdákból meg villámgyorsan támadtak és sikereket értek el a rendezetlen védelmünk ellen. Egy tucatnyi perc alatt ötöt vágtak, míg mi csak birkóztunk elöl. Ráadásul nem is a legfürgébb lábú támadóinkkal próbáltuk szétzilálni a gyorslábú nyitott lőrinci védelmet, hanem állóháborúba keveredtünk és a rendre nem tudtunk visszazárni. A továbbra is jól védő Szathmári hiába fogott újabb ziccereket, gólt már nem tudott dobni a mezőnybeli társak helyett. Azonban a 45. percben újra hárommal vezettünk, mert Pásztor megtörte a tizenhárom perces gólcsöndünket. A rémálom sajnos ezzel nem szakadt meg. Feljöttek egy gólra, de ekkor - a 47. percben - Frey hetesével újra kettőre növeltük az előnyt. De nem nyugodtunk meg, nem rendeződtek a támadásaink, és csak úgy jöttek ránk. Amikor aztán kiegyenlítettek, sőt rögvest két góllal már Ők vezettek, akkor érezte mindenki, hogy itt nagy baj van kialakulóban. Szöllősi még faragott a hátrányon és újra reményt adott, de Balogh express válasza lehűtötte a füredi publikumot. Még ekkor sem volt semmi sem veszve: hetest ítéltek a javunkra, ami Paul lábáról kipattant, de - ki tudja miért - senki sem állt a hetest dobó Frey mellett a kipattanóra várva. Mármint füredi. Persze, ahogy lenni szokott Lékai büntetett és ezzel elúszott a meccs. Lendvay újabb találata már a kegyelemdöfés volt, hogy a végeredmény még csak szoros se legyen.

Döbbenetes: a 32. percet követően mindösszesen 3 találatot értünk el, abból is egyet hetesből. Míg ellenfelünk mert 19-re lapot húzni és hétgólos hátrányánál kinyitni a védelmét, további bizalmat adva az addig gyengén támadóknak, addig mi úgy jártunk mint a mesebeli holló a sajttal. Totális leblokkolás következett be, de könyörgöm a hétgólos előny birtokában volt, helyesebben mondva lett volna időnk felocsúdni. Bele lehetett volna nyúlni a meccsbe, ahogy azt Adorján mester tette. Meg lehetett volna akasztani a lendületüket, szusszanni hagyni a testeket és felrázni a meddő kísérletekben eltompult fejeket. Vannak nekünk olyan kiváló játékosaink, akiket két percre a padra ültetve, kicsit kívülről nézetve velük a meccset, akkor meglátják a helyes megoldásokat és nem hagyni őket a saját levükben főve felőrlődni. (Ezért sajnáltam a fiúkat a meccs végén, mert nem kapták meg azt a pluszt kívülről, ami minden játékost megillet. Amikor a tanácstalanságukat nem oszlatták el, illetve erre kísérlet se történt.) Mert meg lehet találni az ellenfél bármilyen váratlan húzására a választ, ahogy ezt a választ egy reménytelen helyzetben megtalálta az ellenfelünk. Legalábbis kötelező megkísérelni a válasz megtalálását! Rendre 10 játékossal játsszuk a meccseket. Ma is ezt tettük, mert Németh Laci két percét nyugodtan nem kell számításba vennünk. Persze, ha olyan meccseken se vetjük be a fiatalokat, vagy az utóbbi időben teljesen elfelejtett Lelkest, amikor szalad a szekér, akkor nehéz hozzájuk nyúlni egy nehéz pillanatban. Csakhogy a bátraké a szerencse és a sportban az ilyen nehéz pillanatokra kell felkészíteni a játékosokat!

Természetesen voltak nehézségeink ezen a héten. Végigsöpört a nátha a csapaton. Maradtak ki edzések, volt aki csak pénteken állt újra csatasorba. Ilyenkor gyorsabban fogy az erő, de ezt tudtuk előre, ezzel számolnunk kellett volna. Az is az igazsághoz tartozik, hogy Lőrincen is volt influenza, ott is voltak lázas betegek, sőt Ők még szerdán is játszottak egy meccset. Vagyis semmilyen előnyben nem voltak a takonykór és a regeneráció tekintetében, ezért erre ne is hivatkozzunk. Nem magyarázatokat várunk!

Utánpótlás

A korosztályos csapatainknak sem termett babér ezen a napon. Az ifjúságiaktól nem is vártunk mást, csak tisztes helytállást, de ez sem sikerült. Hiába mutatott be a második játékrészben a kapuba beállt Sztancsik bravúrok sorozatát, ezzel sem kerültünk tízen belülre. Ez azért is szomorú, mert most nem a serdülő meccsen lefáradt fiúkat dobta csatába Zubjuk Igor. BKSE - PLER 17:29 (10:16)

Serdülőinknek meg volt miért lefáradni. Fizikálisan és mentálisan egyaránt. Tudtuk, hogy minden sorozat, így egy veretlenségi sorozat is megszakad egyszer. Ki is lehet kapni, egy olyan kiváló utánpótlás bázisú egyesülettől, mint a Tromos, meg pláne. Egy szoros meccsen, nagy csatában elvesztett veretlenség is fáj, de akkor állva "haltunk" meg. Azonban ezen a vasárnapon, ha másnap reggelig játsszuk a meccset, akkor se tudtuk volna megfordítani az eredményt. Úgy jöttek elő a hibáink, mint az un. állatorvosi lovon, melyen a létező összes lóbetegséget mutatják be a jövendő állatorvosoknak. Semmi sem sikerült, minden balul sült el ezen a napon. Gyorsan ki kell törölni ezt a meccset a fejekből - ahogy a "nagyoknál" is - és menni tovább az úton! BKSE - PLER 19:22 (7:14)

Edzői nyilatkozatok

Velky Mihály: – Az első félidőben jól játszottunk, és szenzációsan védekeztünk. A fordulás után elfogyott az erőnk, és nagyon sokat hibáztunk.

Adorján Gábor: – Két, totálisan ellentétes félidőt játszottunk. A második játékrészben már az igazi PLER volt a pályán.