Ismerős? Nagy valószínűséggel igen, ha csak egyszer is befizettünk egy minden földi jót ígérő utazásra vagy éppen magunk állítottuk össze így a nyaralást.
Erre mondott nemet az utóbbi években egyre inkább terjedő slow turizmus, mely az egy napba bezsúfolható látnivalók maximalizálása helyett a lassúság dicséretét, az elmélyült élményeket és a nyugodt tempójú felfedezést helyezi előtérbe.
Bár a mozgalom viszonylag új keletű, nem előzmény nélküli. Az új életmód-felfogást Carlo Petrini gasztroblogger indította el 1986-ban Olaszországban, amikor tiltakozásba kezdett egy, a Spanyol-lépcsőnél tervezett gyorsétterem megnyitása ellen. A mozgalom ekkoriban még csak az étkezésre terjedt ki, ahogy azonban a rohanás és a felgyorsult, lélektelen tempó egyre inkább elkezdte bekebelezni az egész világot, ellenpólusként egyre több területen jelent meg a lassításra való felhívás is – köztük a turizmusban is. Nem véletlen: felfedezni a bolygót ma egyre többeknek a vágya, végigrohanni a látnivalókon azonban nemcsak fárasztó és mechanikus, de a rohamot tűrni kénytelen helyi lakossággal szemben még etikátlan is.
Találd meg a ritmusod, vedd észre a nyilvánvalót!
De hogyan lassíthatnánk a gyakorlatban? A lehető legegyszerűbben: kezdjünk el sétálni! A tömegturizmus paradoxona ugyanis éppen ez: miközben célzottan rohanunk az egyik látványosságtól a másikig, észre sem vesszük azt a sok szépséget, ami körbevesz minket. „A séta viszont természeténél fogva egy lassú tevékenység, amivel egyszerre haladhatsz és fedezheted fel a környezetedet – mondja Raffai Csilla, a Pannon Egyetem Turizmus Tanszékének munkatársa. – Persze itt nem arra gondolok, amikor céltalanul andalgunk vagy csak az óránkat figyelve sietünk, hogy eljussunk A pontból B-be. Egy igazi slow séta ennél több: olyankor tudatosan, adott tematika mentén választunk ki egy sétaútvonalat, amit végigjárva beszélgetünk, játszunk, megfigyelünk, felfedezzük azokat az apróságokat, amik mellett a hétköznapokban talán észrevétlenül elmennénk.”
Erről szólnak a hazai slow mozgalom úttörőjének számító Slow Budapest és Krajcsó Nelli sétái, melyeken a város egy-egy szegletét fedezhetjük fel, vagy hazai vizekre evezve a Csilla által vezetett Túrajó séták.
Csilla négy évvel ezelőtt vágott bele tematikus városnéző sétáinak kidolgozásába, melyek ma már nemcsak Veszprémet fedik le, de a Balatonra és a Bakonyra is kiterjednek. A közismert helyek helyett inkább titkos zugokra, kevésbé ismert érdekességekre helyezi a hangsúlyt – művészek, kereskedők, rabbik és mártírok emlékének felfedezésére, malomsorsokra, óvóhelyek megismerésére – s bár eredendően nem a lassításra akarta felhívni a figyelmet a sétákkal, maga is érzi annak jótékony hatásait.
„Két gyermekkel vagyok otthon közel négy éve, és sokat sétálok, ami alatt még a bevett útvonalakon is akaratlanul észreveszek újdonságokat, amiknek szeretek a nyomába eredni. Ha pedig már felkutattam és megértettem valamit, azt oktatói vénámból kifolyólag szeretem másoknak is átadni, másokkal is megértetni. Tulajdonképpen ebből indult ki a Túrajó – hiszen még tősgyökeres veszprémiként is rengeteg felfedeznivaló akadhat –, de kétségtelenül érzem én is a vele járó lassítás előnyeit. Eleve a témák kidolgozása sem megy egyik napról a másikra, van, hogy fél-egy évembe telik összeállítani egy sétát” – meséli Csilla.
Elmondása szerint a sétákon sem sietnek: általában két órát eltöltenek egy-egy téma körüljárásával, de volt, hogy ez az idő négy órára nyúlt. Az időtartamot, a séták hangulatát a résztvevők is alakítják: van, hogy az idegenvezető tanul a turistától. „Ezek a séták általában kiscsoportosak, az emberek pedig sokszor szeretik hozzáfűzni a saját történeteiket a meglátogatott helyekhez. De éppen ez a jó benne: a séták közösségépítőek is, elgondolkodtatók, stresszoldók, pihentetőek, hiszen kimozdítanak a mindennapi mókuskerékből és emlékeztetnek, hogy nem kell mindent azonnal kipipálnunk, lehet kisebb lépésekben is haladni.”
Elmélyülhetünk, élvezhetjük az apró pillanatokat, odafigyelhetünk egymásra és sokkal tudatosabban élhetjük meg az adott élményeket is, mintha a hagyományos módszert választanánk. A ma már mintegy tíz témával operáló Túrajó legújabb sétája ebből a szempontból például telitalálat: a Bögretúr vendéglátóhelyek elvihető bögréire építő bögrés séták során egy-egy bögre itallal járhatjuk végig a tematikus útvonalat, duplán is odafigyelve a környezetünkre.
Járt utat a járatlanért
Ötlet akad bőven, Csilla pedig szeretné is még inkább szegmentálni, színesíteni a sétákat, hiszen sokkal jobban is ki lehetne aknázni itthon a slow turizmust, Veszprém pedig kifejezetten sétára termett város: tele van történelemmel, bárhova lépünk, mindenhol akad valami felfedezni való – a talpunk alatt, a homlokzatokon, az épületeken belül.
Jó eséllyel indulhat tehát a lassítás felé az, akinek elege van az útikönyvekre és a habzsolásra épített utakból, és szeretne valami mást megismerni. De ha ennél nagyobban gondolkodunk – ezúttal pozitív értelemben –, azt is megtehetjük, hiszen a slow turizmus túlmutat a sétákon.
„Ez sokkal inkább egy életmód, ami nemcsak az emberről, az egyénről szól, hanem a környezetünkről is – mondja Csilla. – Slow az, hogy nem csak a klasszikus útvonalakat járom, mint a japán turisták, akik check-listtel érkeznek Európába, hanem letérve az ösvényről a kevésbé reflektorfényben lévő dolgokat is észreveszem. Slow az is, hogy nem a szupermarketben vásárolok, hanem a helyi termelőktől helyi élelmiszert – mint amire nálunk például a Csalán Egyesület vagy Barnagon egy úriember, a doboz rendszer kitalálója próbálja meg felhívni a figyelmet. De az is, hogy a nagy hotelláncok helyett kis szállásokat választunk, vagy éppen kerékpárral járjuk be a környéket – Spanyolországban egy magyar csapat például így kívánja bemutatni az országot. De említhetem akár a couchsurfing rendszerét is, hiszen az sem csak az ingyen szállásról szól, hanem arról, hogy egy helyi szemén keresztül fedezem fel a várost, olyan helyekre juthatok el, ahova egyébként valószínűleg soha és otthon együtt készítjük el a hortobágyi húsos palacsintát. A lényeg: légy jelen és figyelj meg. Járt utat a járatlanért pedig igenis hagyj el!
