Az elmúlt években egyre népszerűbb lett a mindfulness, a fogalom pontos jelentésével azonban ritkán vagyunk tisztában.
Maga a szó annyit tesz, tudatos jelenlét, és szoros összefüggésben van a lassításra ösztönző slow movementtel: ahhoz, hogy valamire igazán oda tudjunk figyelni, teljesen le kell lassulnunk. A mindfulness eredete azonban egy kicsit előbbre tehető, mint a slow mozgalmak kialakulása. A lecsendesedés, a belső útkeresés minden ősi vallás sajátja, a mindfulness viszont ezt a befelé figyelést a külvilágra, a környezetünkkel, az emberekkel való kapcsolatunkra is kiterjeszti. Tudatosan jelen lenni étkezés közben például azt jelenti, hogy nemcsak megrágod az ételt, hanem arra is figyelsz, hogy hatnak rád az ízek.
A mindfulness tehát segít a csapongó figyelmünket mederbe terelni?
Így van. A 21. századra minden annyira felgyorsult, annyi információ árad felénk, hogy azt lehetetlen feldolgozni, szinte szétrobban tőle az agyunk. Persze az agyunk is „terjeszkedik”, alakul, és sok mindent képes befogadni, csak nem ennyire gyorsan. Ezért ugyanúgy, ahogy a testünknek edzés után, az elménknek is szüksége van a regenerálódásra. A mindfulness azonban nem csak a pihenésre hívja fel a figyelmet, hanem a proaktivitásra is: a rengeteg dolog között is meg kell találnom azt az egyet, amire ha előre fókuszálok, az adott szituációban gond nélkül meg tudom oldani.
A megemelkedett stressz-szintünk is arra vezethető vissza, hogy nem tudunk jelen lenni az életünk egyes pillanataiban?
A stressz egyik oka a bennünket érő sok impulzus, és az, hogy nincs megfelelő módszerünk a kezelésére. A másik pedig az, hogy szinte soha nem vagyunk jelen: az emberek nagy része vagy a múltban él, mert képtelen feldolgozni, vagy a jövőn stresszel előre. Pedig az élet értelme éppen az lenne, hogy a jelent megéljem. Philip Zimbardonak van egy könyve, az Időparadoxon, melyben kifejti, hogyan kellene viszonyulnunk a három idősíkhoz: amit nem tudtunk megoldani a múltban, azt engedjük el és arra emlékezzünk, ami jó volt, míg a jelent fókuszáltan és élvezettel éljük meg – ebben sokat segíthet a meditáció. Ami pedig a jövőt illeti, Zimbardo szerint kétféle jövőt kell mérlegelnünk. Az egyik a jövőképünket jelképezi, az elképzeléseinket, amiket szeretnénk megvalósítani a következő napon vagy egy héten, egy hónapon belül, erre azonban soha ne kőbe vésett tervként gondoljunk: engedjük meg magunknak, hogy eltérhessünk tőle. Zimbardo emellett beszél egy transzcendentális jövőről is, ami a hit szinonimája, és ami nyugtatólag hat ránk. A mindfulness tehát összességében abban segít, hogy a múlttal békében élve, a jövőt rugalmasan kezelve tudjunk a jelenben lenni.
Említetted az előbb a meditáció erejét – a mindfulness gyakorlása azonban nem egyenlő a meditálással. Mi a kettő között a különbség?
A meditáció alapvetően a belső harmónia megteremtését szolgálja, a mindfulness szerint azonban úgy is kerülhetsz meditatív állapotba, hogy közben kifelé figyelsz. Ezt hívják megengedő figyelemnek: egyszerre reflektálsz magadra és a külvilágra. Azáltal, hogy lelassulsz, tudatosan hagyod, hogy a flow áramoljon benned – például amikor tudatosan elmerülsz egy finom étel ízeinek élvezetében –, egy olyan fiziológiai állapotba kerülsz, ami pozitív energiaáramlást idéz elő.
A mindfulness tehát abban is segít, hogy ne uralkodjanak el rajtunk a kavargó érzelmeink?
Éppen ellenkezőleg: a mindfulness inkább az érzelmek megéléséről és tudatosításáról szól. És nemcsak a pozitívakéról, hanem a negatívakéról is. Ilyenkor egyfajta önelemzést is végzek: megnézem, egy bizonyos emberi viselkedés, szó, tett miért nyomja be bennem a negatív érzelmek gombját. Ez persze kőkemény munka és pszichológiailag sokkal nehezebb, mint ha csak azzal elintézném, a másik féllel van a baj.
A mindfulness tehát az érzelmi intelligenciát is emelheti?
Mindenképpen van összefüggés a kettő között, az EQ-ban azonban ott van a kontroll is: bizonyos szituációkban például visszafogom magam, és nem mondom ki azonnal, amit gondolok.
Gondolom, ez is állhat a népszerűség mögött: sokszor fogalmunk sincs, mit miért érzünk vagy mit kezdjünk az érzelmeinkkel, tudatossággal viszont könnyebben megérhetjük őket és magunkat.
Durvát fogok mondani: nem kellene foglalkoznunk a napi érzelmeinkkel. A pszichológiában megkülönböztetünk ún. alapérzelmeket: ilyen a düh, a szomorúság, az öröm, az undor vagy éppen a félelem. Ezek viszont csak pillanatnyiak, gyorsan alakulnak ki és gyorsan is távoznak – a rossz persze az, hogy ismétlődnek. Ezek azok, amikre rástresszelünk, pedig nem kellene nekik nagy jelentőséget tulajdonítanunk. Helyettük inkább a magasabb szintű, tudatos érzelmeinkre – mint a szeretet, a büszkeség vagy az irigység – kellene figyelnünk, mert azokat tudjuk befolyásolni, hiszen épp mi magunk vagyunk azok, akik kialakítják őket.
Fizikailag, a szervezetünkre mennyiben hat a tudatos jelenlét?
A meditáció alapvetően sejtmegújító hatással bír, hiszen olyankor a külső zajokat kizárva, mint egy burokban, csak magadra koncentrálsz. Minden ehhez hasonló tevékenység gyógyszerként hat, hiszen a sejtek egyébként mindig azon vannak, hogy kiszolgáljanak minket, de ha nincs meg a megfelelő nyugalom, akkor nem tudnak miből táplálkozni a regenerálódáshoz. Ha csak napi 3-5 percet meditálsz, vagy hálát adsz az olyan alapvető dolgokért, mint a napfény és a tiszta víz, már jobb lesz a napod és a közérzeted.
Ha ennyi pozitív hatással bír a mindfulness, miért lehetséges mégis, hogy sokszor a nem túl jó megítélésű homeopátiával emlegetik egy lapon?
Mint mindent, ezt is túlzásba lehet vinni. Most trendi mindfulnessnek lenni, de nem kell és nem is lehet mindig annak lenni. Nem az a feladatunk, hogy buddhista szerzetesek legyünk, hanem hogy úgy tudjunk élni, hogy közben a környezetünket se romboljuk. Ha valaki úgy érzi, neki ez nem megy meditálással, az se baj: lehet, a futásban inkább megtalálja a tudatos jelenlétet.
Ha valaki mégis szeretné kipróbálni a mindfulnesst, hogyan vágjon bele? Érdemes szakember segítségét kérni?
Vannak nagyon jó tréningek, mindfulness csoportok az interneten, és egyedül is el lehet indulni, de a motiváció miatt érdemes társakkal együtt, vagy szakember segítségével belevágni. Fontos, hogy ne az életedet akard egyből megváltoztatni általa, hanem kis lépésekben haladj. Nem kell azonnal mély meditációval kezdeni. Kezdj el például előítéletek nélkül jobban odafigyelni egy olyan emberre, akire kevésbé szoktál, vagy este, lefekvés előtt pörgesd át, miért vagy hálás, mit sikerült megoldanod, értékeld, hogy végre pihenhetsz és csinálj egy rugalmas tervet a jövőre. Találd meg a saját módszered, és hagyj magadnak időt, hogy beépüljön az életedbe. A változáshoz ugyanis mindig idő kell: 21 nap, amíg az agy megtanulja azt a módszert, amivel például kiváltható a stressz, és aztán még hat hónap, mire az bevésődik.
Lassíts! A 21. században annyira rohannak az emberek, hogy végül csak pihenésre vágynak, arra, hogy kimehessenek a természetbe, futni vagy wellnessbe, kiszakadva a mindennapok nyüzsgéséből. De amikor megteszik, akkor is ugyanazokat a körülményeket teremtik meg, mint otthon, mert valójában félnek csak magukkal lenni, és a végén is ugyanabba a rohanásba térnek vissza. Pedig nem kellene sehova se kimenni, csak fél órát magunkkal lenni. Ez lenne az igazi mindfulness!
