Előadása elején a rektor Donald Trump amerikai elnök tweetjeit idézve felhívta a figyelmet arra, hogy a világpolitikában ismét megerősödtek a klímaváltozás-szkeptikus hangok. Csakhogy „a természetet nem érdekli, hogy ki milyen pártállású, ki hisz benne, ki nem hisz benne, az ugyanúgy megy a maga törvényei szerint.”
A mért adatokból az látszik, hogy 1750, az ipari forradalom óta megváltozott a légkör összetétele, a szén-dioxid koncentrációja 43%-kal emelkedett azóta, a metánt és kén-dioxidot háromszorosára emeltük a 250 évvel ezelőtti szinthez képest, míg az ózon mennyisége 4%-kal csökkent.
A Föld éghajlatát az emberen kívül más tényezők is változtatják. A vulkánkitörések során a levegőbe kerülő por árnyékoló hatása például csökkenti a hőmérsékletet, aminek történelemformáló hatása is lehet. Például 1783 júniusában egy izlandi vulkánkitörés 20 millió tonna ként lövellt a levegőbe, ami évekig tartó éhínséget okozott Európában, és ez előbb polgári elégedetlenséghez, majd a francia forradalom kitöréséhez vezetett.
De csillagászati okok is vezethetnek éghajlat-változáshoz. A földtörténeti közelmúltban, az elmúlt kétmillió évben elég hektikus változások történtek a bolygó pályamódosulásai miatt, jégkorszakok és melegebb időszakok váltották egymást. Ezek a hőmérsékleti ingadozások azonban a mostanihoz képest negyvenszer lassabbak voltak.
Hat-e az ember a klímára?
Ezeket a természeti tényezőket az ember is egyre nagyobb hatékonysággal képes reprodukálni: a vulkánműködést például a levegő szennyezésével szimuláljuk. Ráadásul a légszennyezés nem marad meg a városaink fölött, a légkör dinamikájából fakad, hogy a szmog az Arktiszra, a Himalájába is eljut. A XX. század legnagyobb vulkánkitöréséhez (1991, 20 millió tonna kénkibocsátás) viszonyítva az ember egyetlen év alatt 60 millió tonna kenet és még több egyéb szennyezést küld a levegőbe.
Mélytengeri üledékekben kimutatták, hogy 55 millió évvel ezelőtt egy százezer évig tartó globális felmelegedés következett be, amit vulkánok által kibocsátott szén-dioxid okozott. Ennek következtében ötszörösére, 1000-ről 5000 ppm-re emelkedett a szénrészecskék mennyisége a levegőben, ami 5-8 fokos hőmérséklet-emelkedést okozott. Az emberi tevékenység az 1750-es 280-ról vélhetően 1500-3000 ppm-re emelheti a szénrészecskék mennyiségét a század végéig. Azt azonban nem tudjuk, hogy ennek mi lesz a következménye.
„A jég a Föld kanárija, jelzi, ha közeleg a baj.”
Kétségtelen, hogy az ember beleavatkozik a természet dolgába, megváltoztatta azt az éghajlatot, ami nélkülünk létezne. A geológiai vizsgálatok alapján tudjuk, hogy az emberi beavatkozás nélkül a Föld egy újabb jégkorszak felé tartana, egyre növekednie kellene a jégtakarónak. Ennek azonban az ellenkezője történik. A műholdképekből szabad szemmel, komolyabb hozzáértés nélkül is egyértelműen megállapítható a változás, ami az elmúlt évtizedekben – földtörténeti léptékkel mérve pillanatok alatt – bekövetkezett, miközben a bolygó átlaghőmérséklete kevesebb mint ötven év alatt 2-4 fokkal emelkedett.
Ez azért is probléma, mert az Arktisz nyári jégtakarója „az északi félgömb légkondicionálója”, aminek nagyon gyorsan romlik a hatékonysága. Ennek hatásaként „kutya meleg lesz”, amiből már kaphattunk ízelítőt. 2003-ban olyan, két hétig tartó hőhullám csapott le Európára, ami hetvenezer ember halálát okozta – ezzel Európa újkori történetének legnagyobb természeti katasztrófája volt. Amerikában ezt a jelenséget ismerték, tudták, hogy mit kell tenni, mennyi vizet kell inni, de Európában nem nem voltunk felkészülve rá, ez pedig sok emberéletet követelt. Azóta voltak komolyabb hőhullámok is, de megtanultuk a leckét, a meteorológiai szolgálatok rendszeresen emlékeztetik az embereket az egészségügyi teendőkre.
Gelencsér szerint a hőhullámok azonban csak ízelítők abból, hogy az évszázad végére mi lesz nálunk a normális nyári időjárás. A változás már most is radikális: korábban egy-egy évtizedben csak néhány, a 27 fokos középhőmérsékletet meghaladó nap volt, a kilencvenes években már 35, a nullás években 51, a tízes években pedig eddig 64 napnál tartunk, és még két nyár hátravan az évtized-fordulóig.
A rektor jelezte, nem kíván a jövőre vonatkozó találgatásokba bocsátkozni, jelenleg senki nem tudja megmondani, hova futnak ki a zajló folyamatok. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a Föld éghajlata nem valamiféle optimális egyensúly fenntartására törekszik: ha valamilyen irányba kibillentjük a mérleget, akkor megállíthatatlanul meglódul, ahogy a hegytetőről legurított apró hógolyó is lavinává nőhet mindenféle további beavatkozás nélkül is, és a hógolyót elgurító ember ezt nem lesz képes megállítani.
A kocka el van vetve – fogalmazott Gelencsér András – nem tehetünk mást, mint várunk, hogy kiderüljön, mit dobtunk.
