Az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulóján a veszprémi Megyeház téren, a Brusznyai-emlékműnél tartott ünnepség talán az egész ország egyik legmeghatóbb megemlékezése volt. Az eseményt idén az tette igazán különlegessé és személyessé, hogy a Veszprém mártírjának, Brusznyai Árpádnak az unokái léptek a mikrofonhoz, mint ünnepi beszédmondók. Patrik Judit és Inotay Nóra olyan emberről osztottak meg családi történeteket, akit az egész ország, de legfőképpen Veszprém a legnagyobb tisztelettel övez, ők maguk viszont már sohasem ismerhették meg.
Patrik Judit beszédében felidézte azt az 1989-es napot, amikor kilencéves diákként először szembesült családja múltjával. Amikor az iskolában a rendszerváltás eseményeit követték a televízión keresztül, a tanárok könnyes szemmel léptek oda hozzá, megsimogatták és megölelték. Otthon, édesanyjától és nagymamájától tudta meg az igazságot, ekkor világosodott meg előtte, miért fontos a családjuknak ez az ünnep, és hogy többé nincs mit titkolniuk.
Egy későbbi emlékét is megosztotta, amikor könnyűzenei énekesként lépett fel, amit nagymamája nehezményezett. Édesanyja ekkor azzal vigasztalta, hogy nagyapja biztosan végighallgatta volna őt, hiába állt távol tőle is a műfaj. Patrik Judit úgy fogalmazott: „Ez úgy bennem maradt, hogy mi lett volna, ha... Mi lett volna, ha ismerem a nagyapámat, mi lett volna, ha ő is ismerhetett volna minket, és ezeken az alkalmakon ő is ott lehetett volna. Másoktól tudjuk utánozhatatlan humorával, mindig bölcs jelenlétével mi lett volna, ha lett volna még egy nagyapám.”
Patrik Judit
Inotay Nóra egy nehéz, de szép örökségként beszélt a nagyapjától kapott útravalóról. Tizenhárom éves volt, amikor kiderült számára az addig óvva őrzött titok, és szembesült vele, hogy nagyapja a kor hatalmának áldozata, egy valódi hős lett.
Beszédében kiemelte: „Büszke vagyok, hogy a becsület, a helytállás, a végsőkig kitartás erényét, az ellenség tiszteletét, a mértéktartást példázata útján tanulhatom.” Kitért arra is, hogy a kultusz ápolását sokáig nagymamája és édesanyja, Brusznyai Margit végezte, aki egy vallomásában mondta: „Titokkal a lelkemben éltem.”
Ma már az unokák veszik át ezt a feladatot, többek között a januári díjátadókkal és A szobor mögött című felolvasóesttel. Tanárként úgy érzi, a személyes példa és a hitelesség a legtöbb, amit adhat, hiszen ahogy zárásként mondta: „Nagyapám emléke, példázata ilyen örökség.”
A mélyen személyes gondolatok elhangzása mellett az ünnepség részét képezte Görög László Jászai Mari-díjas színművész szavalata, az emlékezést pedig Tímár Sára és zenekarának koncertje tette teljessé.
